Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Mérleg - Kincses Katalin Mária-Tuza Csilla: Céhtörténeti kutatások és számítógépes adatbázis
Mérleg párhuzamosan folyik az adatgyűjtés és a fejlesztés. Ennek előnye, hogy a rögzítendő adatokat már kezdetektől fogva a megfelelő formátumban tudjuk felvinni. Számos ilyen jellegű munka során okoz problémát az informatikusoknak, hogy már kész táblázatokat kell importálni az adatbázisba, melyek olykor nem megfelelő formátumban kerültek rögzítésre, ugyanis hiányzik a rögzítők és a fejlesztők közötti párbeszéd. Az MCA esetében ez a probléma föl sem merült, az adatrögzítés már eleve egy bárhol használható feltöltő felületen történt, nem volt szükség importra. A munkafolyamatok szerencsés módon szintén párhuzamosan haladhatnak. Miután a források összegyűjtésre kerülnek és digitális fotó készül róluk, a „kinyert" adatok az adatbázis rögzítő felületére kerülnek. Ami a végeredményt, a hozzáférhetőséget illeti, a honlapok nyilvánossá tételének kérdésében megoszlanak a vélemények: egyes nézetek szerint csak akkor szabad egy adatbázist „útjára engedni", ha már minden adat rögzítésre került, azaz a forrás- feltárás a megadott szempontok szerint befejeződött. Más nézet a folyamatos publikálást és bővítést preferálja - mi ez utóbbi mellett döntöttünk, hiszen a rögzítő felület és a nagyközönség számára elérhető honlap fejlesztése egymással párhuzamosan is haladhat, ami időről időre követelmény is, hiszen újabb és újabb feldolgozási szempontok jelentkezhetnek, melyek az adatbázis felhasználási lehetőségeit bővítik. Az MCA kialakításánál elsődlegesnek tekintettük a keresési szempontok alapján történő adatstruktúra kialakítását. Ez alapján a két legfontosabb objektum a céh és a személy. Ezek képviselik az adatbázis magját, a többi adattal finomítani lehet a keresést. Míg a céhek adatai könnyen behatárolhatók, vagyis egy-egy céhet könnyen meg lehet határozni, addig a személyekre vonatkozó információk rögzítése és - visszakereshetősége - már sokkal bonyolultabb. Azonos személynevek esetében ugyanis nem lehet minden esetben eldönteni, hogy ugyanarról a személyről van-e szó, vagy egy hasonló adatokkal rendelkező másik emberről, de ennek meghatározása már a kutató szakmai feladata kell, hogy legyen. Két alapvető kategóriát határoztunk meg: a céheket és a személyeket. Mind a céhek, mind a személyek esetében rögzítjük az adatok lelőhelyeit és jelzeteit. A céhek esetében rögzítésre kerülő adatok: a céh neve, típusa, alapítása, megszűnése, székhelye és a céhben betölthető tisztségek. Ezek azok a minimális adatok, melyek segítségével egyértelműen beazonosítható egy adott céh. Egy konkrét személy megtalálása napjainkban bármely számítógépes nyilvántartó rendszerben nagyon egyszerű feladat, például a személyi szám alapján. A közép- és kora újkorban azonban nem létezett ilyen azonosító, ezért az adatoknak egy olyan részhalmazát kellett kijelölni, amelyik egyértelműen határoz meg egy adott személyt: név, születési idő és hely, nemzetiség, a halálozás időpontja és helye. Ez természetesen olykor még mindig kevés valakinek az azonosításához, ezért a keresést más adatok közzétételével „finomíthatjuk", hiszen célunk, hogy minél több adatot rögzítsünk a személyekről, mert ez által lesz egyre pontosabb a találat. így bekerülnek az adatbázisba a vallásra, mesterségre, lakhelyre, a céhben betöltött tisztség(ek)re (természetesen időponttal együtt) vonatkozó adatok is. Ugyanakkor még a felsorolt kritériumok alapján sem lehet minden esetben 276
