Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Mérleg - Kincses Katalin Mária-Tuza Csilla: Céhtörténeti kutatások és számítógépes adatbázis
Mérleg A másik jelenség a számítógépes adatfeldolgozás gyakorlatban való elterjedése volt ugyanebben az időszakban. Gyáni Gábor mutatott rá arra a tudománytörténeti jelentőségű momentumra, hogy éppen a kézművesipar-történeti kutatások terén alkalmazták először Magyarországon a számítógépes adatfeldolgozást, amely szélesebb körben csak jóval később, mintegy évtized múlva vált elfogadottá és terjedt el.12 A céhes kutatások tehát több szempontból is a társadalomtudományok egyik kiemelkedő területét jelentették: a nemzetközi kapcsolatokon kívül módszertani jelentőségű alapkutatások folytak, és integrálták a legkülönfélébb tudományterületet képviselő kutatókat, társadalom-, gazdaság-, technika- és orvostörténészeket, népajztudósokat, levéltárosokat, muzeológusokat, technikai szakembereket, számítástechnikusokat. Ezáltal interdiszciplináris vizsgálatok folytak, komplexitásra törekvő programok valósultak meg, és ennek következtében a magyarországi céhtörténeti vizsgálatok nagyon eredményesek voltak. Érdemes megemlíteni, hogy a számítógépes adatfeldolgozás szükségességének felismerői és elindítói az 1970-es évek legelején - abban az időszakban, amikor még a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhelyein sem volt elterjedt a számítógépek használata, különösen nem a humán tudományok területén - nem történész, muzeológus, néprajzos, levéltáros szakemberek, hanem a kutatásokhoz, gyűjtésekhez magánszorgalomból és érdeklődésből csatlakozott, de már a '70-es évektől számítógépet használó amatőr pártoló tagok, szimpatizánsok voltak.13 így Bartócz János, a veszprémi tanácskozáson bemutatta a Veszprém megyei céhek dokumentumainak - akkori viszonylatban modern - lyukkártya rendszerrel feldolgozott nyilvántartását, amely 16 különböző őrzőhelyen lévő céhes tárgyat és iratot rögzített. A példa nyomán született meg a döntés tehát 1971-ben a magyarországi céhes kézműipar írott és tárgyi emlékeinek teljes körű, levéltárakban, múzeumokban, könyvtárakban és magángyűjteményekben lévő összegyűjtéséről.14 a nyilvántartási rendszer a gyakorlatban az 1970-es évek elejére került általánosan bevezetésre. A levéltárak egységes rendszerét, nyilvántartását, felügyeletét először az 1947. évi XXI. te. szabályozta. Ez a törvénycikk hozta létre voltaképpen a máig is működő levéltári hálózatot, a két világháború között ugyanis mind a városi, mind a megyei, illetve magánlevéltárak ellenőrzés, központi felügyelet és egységes nyilvántartás nélkül működtek. Az 1950. évi 29. törvényerejű rendelettel jöttek létre azok a működési keretek, nyilvántartási rendszerek, felügyeleti szervek, melyek szabályozták a levéltárak gyűjtőkörét, feladatait, céljait, felépítését. A rendszerváltás után csupán 1995-ben került sor új törvény kiadására, mely nem oldott meg minden problémát, így ma a levéltárak működését a 2012. évi LXI. te. szabályozza, immár a 21. század megváltozott körülményeihez, új feladataihoz és feltételeihez igazodva. A nyilvántartási rendszerek a kor igényei és technikai feltételei szerint változnak, de alapjában véve az iratokra vonatkozó jelzetelési rend változatlan, ami elengedhetetlen a levéltári dokumentumok azonosításához. (A levéltári rendszeren belül az Országos Levéltár 1945 előtti irataira vonatkozó jelzetrendszere az, ami jelentősen eltér a többi levéltárnál megszokottól, az itt uralkodó szekció rendszer teljesen egyedi. Ember Győző levéltárigazgató munkásságához köthető a különböző hatóságok iratanyagának betűvel jelölt szekcióba sorolása, ezen belül azonban az iratanyag belső rendje a proveniencia-elv alapján változatlanul maradt.) 12 Gyáni, 2002. 23. 13 Bartócz József egy építőipari vállalat vezérigazgatója volt, Nagybákay Péter pedig kereskedelmi vállalkozó. Éri, 2002.10-11. 14 Dóka, 2002.13. 266
