Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Mérleg - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014)
Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása II.c. 3. Technikai lehetőségek és gyakorlati megvalósítás Alapvetően az volt a cél, hogy az oklevél vagy egyéb, az adatbázisban szereplő irat minden oldaláról, illetve részéről legyen kép, és minden, ami bármilyen információt hordoz, látsszon legalább az egyik felvételen. Ennek megfelelően a lap formátumú oklevelek esetében átnézeti képek készültek a rectóról (fel- és lehajtott plicával egyaránt, kivéve, ha nem volt meg a pecsét, mert olyankor az egész oklevelet ki lehetett simítani), és a versóról (felhajtott plicával), a könyv formátumúaknái pedig a külső borítókat és sorban az oldalakat, lehetőség szerint kétoldalasán, ha erre valamely okból nem volt lehetőség, egyoldalasán vettük fel. Az okleveleken lévő címerfestményekről, pecsétekről és azon részletekről, amelyek az átnézeti képeken nem látszottak, egyedi megvilágítású és beállítású fotók készültek, melyeket Czikkelyné Nagy Erika fényképész készített. Ennek megfelelően a nagyjából épen (pecséttel) fennmaradt lap formátumú adománylevelekről általában mintegy öt felvétel, a könyv alakúakról pedig a lapszámtól függően kb. nyolc és húsz közötti számú kép készült. A felvételek TIFF formátumban, 300 DPI felbontásban készültek. Ennek egyik oka, hogy a címereslevelek a gyakran publikált iratok közé tartoznak, ezért eleve nyomdai minőségben készítettük a felvételeket, hogy ne kelljen egyedi kérés esetén újra elővenni az oklevelet. A másik ok pedig megegyezik a Diplomatikai Levéltár anyaga digitalizálásának elsődleges okával: ez a biztonsági másolat készítése, amelynek érthető módon minél teljesebben pótolnia kell tudnia az eredetit (ez persze a teljes mértéket soha nem érheti el). A lap formátumú, restaurálatlan oklevelek esetében a leggyakoribb problémát az egyébként is elég merev pergamen esetenkénti vetemedése, gyűrődései, sérülései okozták, melyeket nem mindig lehetett tökéletesen kisimítani, és így a szöveget minden ízében olvashatóvá tenni.30 Némely esetben ez megoldható volt több átnézeti felvétel készítésével, úgy, hogy az egyiken az egyik, a másikon a másik rész lett olvasható. A plica lehajtása is gondot jelentett nem egy esetben, általában a rajta keresztülfűzött pecsétzsinór miatt, de előfordult, hogy össze is volt ragadva. Ilyenkor, ha nem lehetett szétválasztani, és a zsinórt sem lehetett eléggé kifűzni belőle, részletfotót készítettünk a plica takarásában lévő aláírásokról, feljegyzésekről. Az átnézeti képek zömükben BookEye 3 típusú szkennerünkön (80x55 cm) készültek. Ennek nagy előnye, hogy rendelkezik lehajtható üveglappal, ami a plica leszorításában nagy segítségünkre volt. Sokszor azonban az oklevél puszta mérete is problémát okozott: többször is előfordult, hogy a BookEye-ba nem fért bele az oklevél, ilyenkor többféle megoldást is alkalmaztunk. Ha az oklevél csak lehajtott plicával nem fért bele, akkor a felső szélét lehagytuk a felvételről, mivel az a felhajtott plicáv al készült képen rajta van. Ha már felhajtott plicáv al sem fért bele a szkennerbe, akkor megkíséreltük a Suprascan 6002 RGB (DigiBook) típusú szkennerünkön (86x60 cm) elkészíteni a felvételt, vagy, ha még abba sem fért bele, két részletben vettük fel. 30 Pl. MNL OL R 64 -1. tétel - No. 977. 201
