Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Mérleg - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014)
Mérleg délyi címeresleveleket vette újra górcső alá, elődje után majd száz évvel. A figye- lemfelkeltőnek szánt, elődeihez hasonló módon megvalósított munka azonban azoktól eltérően nem valamely gyűjtemény vagy forráskor anyagának közlésére, hanem csak egy az erdélyi címeradományozásról általános képet adni kívánó válogatás közzétételére vállalkozott. A kis kötetben a szerző 50 darab, hat különböző magyarországi és romániai közgyűjteményben őrzött címereslevél leírását közli. Egy-egy armális esetében a már másoktól megszokott módon leírja az alapvető adatokat, ezt követi a címer magyar nyelvű, korszerű leírása, mely után a szerző - a korábbi publikációktól eltérően - az oklevélben szereplő latin nyelvű címerleírás fordítását is közli, lapalji jegyzetben mellékelve az eredeti szöveget. Szintén jegyzetben megadja az oklevél őrzési helyét, pontos méreteit, az esetlegesen rá vonatkozó szakirodalmat és a függőpecsét esetleges meglétének tényét, kitérve a zsinór színeire. A leírás a címerszőnyeg és az oklevél egyéb díszítményeit, és az Erdélyben gyakorta adományozott házmentesség adatait sem hagyja figyelmen kívül, és megemlíti, ha az adott oklevélben valamely további figyelemre méltó információ található, például a címerfestő kilétére utaló feljegyzés. A leírásokat a címerfestmények jó minőségű, egész oldalas fényképei kísérik. A kötet végén helynévmutató és az Erdélyi Fejedelemség 17. századi állapotát mutató térkép található. Körmendi Tamás (szerk.): Középkori magyar címereslevelek I. 1439-1503. ELTE Eötvös Collegium, Budapest, 2013. Körmendi Tamás és az ELTE, valamint az Eötvös Collegium fiatal hallgatóiból és doktoranduszaiból verbuvált munkacsoportja huszonegy, teljes szövegükben jobbára kiadatlan középkori, az 1439-1503 közti magyar címereslevelet tett közzé a kötetben. A munkának kettős célja volt: egyfelől a Fejérpataky László és Aldásy Antal által megteremtett forráskiadási hagyomány folytatása, másfelől pedig a pályakezdő kutatók-történészek szakmai fejlődésének előmozdítása. Minden oklevél leírása a legfontosabb adatokat közlő fejregesztából, az oklevél levéltári jelzetét, fizikai leírását (állapotát, méreteit), az esetleges kancelláriai jegyzeteket és a vonatkozó szakirodalmat tartalmazó apparátusból, a teljes, az elfogadott szövegkiadási elveknek megfelelően átírt, lapalji jegyzetekben javított latin szövegből és az armálisnak a címer leírását és művészettörténeti elemzését, valamint az adományosról és családjáról a szakirodalomban fellelhető adatok összefoglalását tartalmazó értékeléséből áll. A - folytatást ígérő - kis kötet egyetlen lényeges hiányossága, hogy költségvetési okból csak öt címerképről találunk benne illusztrációt. Végezetül meg kell említenünk a címereslevelek kutatásához elengedhetetlen jegyzékeket is. Annak szükségességét, hogy megismerhető legyen, hogy egy-egy gyűjteményben milyen iratok - esetünkben: milyen armálisok - találhatók, másfelől pedig, hogy egy adott iratot mely gyűjteményben kell keresnünk, már igen tanulmánya, amelyben azonban az erdélyi címereknek csak egy szűk részterületével foglalkozik a szerző - Szentgyörgyi, 1976. 196
