Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Fejér Tamás: Az erdélyi fejedelmi kancellária regisztrumvezetési gyakorlata a 16 században
Közlemények is megtudjuk, hogy a fejedelem október végétől december elejéig Kolozsváron tartózkodott. A kötet lapjain igen sűrűn találkozunk két másik jegyzettel is: nihil dedit, nihil datum (további változatok: nihil, nihil solvit, nihil contributum), mellyel az iktatást végző hivatalnok arra utalt, hogy a regisztrálásért járó munkadíjat nem kapta meg; a másik, erősen rövidített jegyzet a solvit florenum (ritkábban: solvit, egykét esetben pedig: florenum) már azt is elárulja, hogy a felek egy forintot adtak regisztrálási díj gyanánt. Az oklevél leírása és megpecsételése mellett tehát az iktatásért is fizetni kellett. Arra is van eset, hogy az oklevélnyerő fél - minthogy nem volt több pénze - csak 80 dénárt adott, amit a regisztrálást végző hivatalnok meg is jegyzett: Solvit denarios 80, non habuit plus. Ritkábban előfordult, hogy a díjat nem a másolást végző hivatalnok, hanem a secretarius kapta meg, de erre a jegyzet kifejezetten utal: Nihil datum, secretarius uram vötte el,60 Percepit dominus secretarius,61 Nihil dedit, percepit secretarius,62 a Dominus secretarius percepit a domino Erasmo63 jegyzetből pedig megtudjuk azt, hogy a regisztrálás díját ekkor a még alighanem nótáriusként működő Adám Erasmustól64 a secretarius magához vette. Arra is van példa, hogy a titkár elengedte a feleknek a díj megadását: Ad mandatum domini secretarii nihil est datum,65 Nihil solvit ex concessione domini secretarii, Dominus secretarius concessit66 vagy Nihil solvit per concessionem domini secretarii. (A titkár egyébként udvari familiárist, fejedelmi szakácsot, ítélőszéki ülnököt, várnagyot, vár provisorát, lófőséget elnyerő személyt stb. mentesített a díj megadásától.) Kérdés, hogy a regisztrálási díjból kizárólag az iktatást végző személy vagy a secretarius részesült. Ugyanis annak feljegyzése, hogy a nótárius a másolásért esetenként nem egy forintot, hanem annál kevesebbet - pl. 80 vagy 50 dénárt - kapott, illetve, hogy a díjat nem ő, hanem a titkár szedte be, arra enged következtetni, hogy azon többen osztoztak. A jegyzettel pedig a hivatalnoktársai előtt tanúsította, hogy pontosan mennyit kapott az iktatásért, azaz mekkora összegen kell megosztozzanak. A fentiek alapján annyi mindenképpen megállapítható, hogy a regisztrálási díj egy forint volt, de esetenként annál kevesebbért is iktattak. Itt említjük meg azt az 1595. -évi adatot, mely szerint Kolozsvár tanácsának küldöttje bizonyos birtokokra vonatkozó adománylevél kiállításáért 24 forintot fizetett, az íródeáknak pedig egy tallért - azaz két forintot - adott, hogy a királyi könyvbe mielőbb beírja67 (ez esetben tehát az egyik forintot a gyorsabb regisztrálásért fizette a városi 60 MNL OL F1 7. köt. föl. 99v. 61 Uo. föl. 29r. 62 Uo. föl. 159v. 63 Uo. föl. 25r. 64 Trócsányi úgy tudja, hogy Ádám Erasmus 1609-1618 között működött a kancellárián, ahol sec- retariusi tisztet töltött be, de a fenti jegyzet kétségtelenné teszi korábbi kancelláriai tevékenységét is. Vö. Trócsányi, 1980.185. 65 MNL OL F1 7. köt. föl. 17v. 66 Uo. föl. 44r. 67 „1595: Az Tanachi bochiatot ala feieruarra Vrunkhoz az faluk Donatioya meg iratasaert, es el hozásáért... attam az Donatio meg Írásáért f 24 ... Az király keoniwben hogi hamareb be iriak 12
