Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Forrásközlések - Jakó Klára: Rozsnyai Dávid portai „Tanító írása"
Forrásközlések Alább közlendő forrásunk is a fentebbi állítást igazolja. A kézirat jellege azonban más, mint az eddig e tárgyban használt forrásoké. A mindeddig ismeretlennek tűnő szöveg ugyanis deklaráltan az erdélyi követeknek a Portán való eligazodását szolgáló mű. Útmutató arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan kell cselekedni abban az erdélyiek számára távoli, idegen világban. Fekete tintával sűrűn teleírt, tizennégy füzetszerűen összeállított oldalból áll, és A Portára indult követeknek observatioi címet viseli. Szerzője ugyan nem nevezte meg magát, de mind karakteres kézírása, mind igen olvasmányos stílusa, ízes nyelvezete, néhol a-zó Maros-menti tájszólása, a konstantinápolyi világban való feltűnő tájékozottsága alapján állíthatjuk, hogy Rozsnyai Dávidról (1641-1718), Apafi Mihály erdélyi fejedelem török deákjáról, a korszak keleti külpolitikájának egyik legismertebb értelmiségi alakjáról van szó. Személyét, életét, munkásságát, úgy gondolom, a szakemberek körében szükségtelen külön bemutatni.5 1666-tól kezdve éveken át volt az erdélyi kapitiha tolmácsa a Portán, többször elkísérte az erdélyi követségeket a török fővárosba vagy a török táborba. 1669-ben követként járt Kréta szigetén a nagyvezérnél. 1675-től 1687-ig főképpen Apafi kancelláriáján tevékenykedett török deákként, tolmácsként. Azt sem árt megemlíteni, hogy miként több más esetben is az Erdélyi Fejedelemség diplomáciai életében, ahol a külpolitikában foglalkoztatottak között gyakorta fedezhető fel összeházasodás, rokoni kötelék, Rozsnyai Dávid is másod-unokatestvér volt a Bálintffyakkal,6 akik már a 17. század első évtizedeitől kezdve szerepet játszottak az ország kül- kapcsolatainak alakításában.7 Életrajzi feljegyzéseiből és az erre alapuló szakirodalomból tudjuk, hogy kolozsvári tanulmányai után Rozsnyai nem peregrinált Nyugat-Európában, hanem viszonylag fiatalon diplomáciai szolgálatba lépett, elvállalta, hogy kitanulja a török deákság mesterségét.8 Nyilvánvaló tehát, hogy diplomáciai „képzettsége" empirikusnak nevezhető. A Portára indult követeknek observatioi jól példázza, hogy Apafi török deákjának érzéke volt a diplomáciához, miképpen útmutatásában megfogalmazott gondolatai, tanácsai, a portai követ munkájáról kialakult szemlélete beszédesen szólnak erről. Kevéssé valószínű ugyanis, hogy módja lett volna elmélyülni kora erre vonatkozó szakirodaimában (könyvtárának ismert darabjai között sem találunk ilyeneket9), megállapításai mégis egybe csengenek azokkal.10 A kézirat szövege adalékul szolgálhat Rozsnyai Dávid értelmiségi portréjához. Olyan kvalitásai rajzolódnak ki belőle, amelyek valóban nélkülözhetetlenek 5 A legfontosabb Rozsnyai Dávid személyével, munkásságával foglalkozó szakirodalmat 1. Stoll- Varga-V. Kovács, 1972.459-460.; Újabban: S. Sárdi, 2000.534-590.; Sípos, 2010.301-305. Megjelenés előtt áll: Jakó. Ebben az írásban Az Portára induló követ obeservatioinak részletes elemzése is megtalálható. 6 Szilágyi, 1884.170-171. Ennek alapján a családfát közli: Perényi, 1896. mellékletben. 7 Erre vonatkozó adatokat 1. Horváth, 1861.34.; Cziráki, 2011. 203., 204., 207.; Toma, 2012.1185., 1187. A Bálintffyak külpolitikai szerepvállalására Dáné Veronka hívta fel a figyelmemet, ezúton is köszönöm neki. 8 Szilágyi, 1867. 6-7.; Perényi, 1896. 7. 9 Erdélyi könyvesházak, 1994. 222-223. 10 Kellner, 2006. 86-115. 170
