Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Forrásközlések - Jakó Klára: Rozsnyai Dávid portai „Tanító írása"

]akó Klára: Rozsnyai Dávid portai „tanító írása

egy jó diplomata számára: világosan, lényegre törően, logikusan gondolkodó, az összefüggéseket felismerő, igen jó gyakorlati érzékkel, kitűnő megfigyelőképességgel és remek memóriával rendelkezik. Képes az eseményeket átlátni, összeszedetten gondolkodni róluk, a cél érdekében másokat irányítani. (Ahogyan ez „családi" szinten is működött, amint az görgényi fogságából feleségéhez írt leveleiből, mondhatni „instrukcióiból" kitűnik.11) Nyugodtan nevezhetjük született diplomatának.

A szöveg sajnos keltezetlen, de a benne előforduló portai követek nevei (Rhédey Ferenc, Nemes János, Daczó János) alapján feltételezhető, hogy valamikor 1671 körül keletkezett, mivel tudjuk, hogy a kéziratban említett három személy 1671 előtt járt a Portán, illetve Daczó János akkor tért vissza onnan,12 és hogy az 1671. évi adót ősszel vivő követségben a Zólyomi-ügy következtében a személyét övező gyanakvás miatt Rozsnyai nem kapott helyet.13 Záró részéből egyértelműen kiderül, hogy Rozsnyai felkérésre írta azt, egy a Portán követségben levő, de az ottani világban kellő jártassággal még nem rendelkező követ(ek) számára készítette az útmutatót. Annak a neve sem ismert, akinek a kérésére Rozsnyai összefoglalta a tapasztalatait, de elképzelhető, hogy esetleg az 1671 őszén kapitihaként „debütáló" Gyulai Tamásról lehet szó.14 Ezt a feltételezést támaszthatja alá az a tény is, hogy őrzési helyén a kézirat előtt Váradi Gyulai Istvánnak a Történelmi Tárban, 1894-ben publikált követségeivel kapcsolatos iratainak 19. századi másolatai állnak.15 16 A genealógiai szakirodalom szerint Gyulai Tamás az említett István testvére volt, és a család „üzleti összeköttetésben" állt Rozsnyaival!6

Függetlenül attól azonban, hogy kinek szánták és mikor készült, rendkívül érdekes, a magyar szakirodalomban a portai diplomáciára vonatkozó, mondhatni egyedül álló forrással van dolgunk. Lényegében az eddig a portai ceremóniatörténet által hasznosított műfajok egyikéhez sem sorolható. Leginkább talán a követek instrukcióival rokon (eltekintve attól, hogy az a fejedelem által kiállíttatott hivatalos irat), hiszen mintegy gyakorlati útmutatóként, lépésről lépésre leírja, hogyan kell eljárnia a követnek útban Konstantinápoly felé és magán a Portán milyen protokolláris elvárásoknak kell megfelelnie, hogyan tudja legeredményesebben szolgálni hazáját. Minden sorából a személyes tapasztalat

11 Koncz, 1883.155-160.

12 Legalábbis Bíró Vencel sajnos több helyen pontatlan, javításokra szoruló követnévsora és más, korabeli, sokszor nem egészen egyező tartalmú források szerint. MNL OL, F 563 l.d.; Bíró, 1921. 131-132.; Szilágyi, 1867. 344-345, 511-512.; Bethlen, 1993. 445-446.; Tóth, 1902. 531-532.; Gergely, 1910. 627,426.; Eoe, 1892.18-23.; Tmáokm, 1871. 66., 68-69., 72-74., 74-76.

13 Zólyomi Miklós, Zólyomi Dávid fia, 1667-ben a Portára szökött, ahol élete végéig trónkövetelőként élt. Rozsnyait 1671-ben meggyanúsították, hogy összejátszott vele. Szilágyi, 1867. 344., 511-512.; Perényi, 1896. 25. Ezt támasztja alá, az is, hogy a követséggel induló tolmácsként 1671. október 12-én, Gyulafehérváron Zsidó Juda tett esküt. Tmáokm, 1871. 68-69.

14 Bíró, 1921. 132. Kapitihaként tett esküszövege 1671. szeptember 25-én kelt Gyulafehérváron, Tmáokm, 1871. 66.

15 Dómján, 1894. 515-521. Ezek eredetijeinek egy része legalábbis, mely annak idején a Székely Nemzeti Múzeum levéltárában volt, ma is megtalálható a Román Nemzeti Levéltár Kovászna Megyei Igazgatósága őrzésében, Sepsiszentgyörgyön.

16 Kelemen, 1905. 79-80.; Gyulai, 1905. 82-84.

171