Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények pusztításait mi sem érzékelteti jobban, mint az egyes vagyoni csoportokon belüli változások, amit igen jelentős átrendeződésnek mondhatunk. Ezek hatására a reménytelenül szegények száma hatszorosára ugrott, a rendkívül gazdagoké pedig nem egészen felére zuhant. A közbülső három vagyoni csoporton belül történő ugyancsak figyelemre méltó módosulások mindegyike az erőteljes elszegényedést, az anyagi-pénzbeli kimerülést érzékelteti. Csak ezen tények kiemelése és tudatosítása mellett érthetjük meg az adók kivetése során a tanács, illetve a magisztrátus rendkívüli dilemmáit, és mérhetjük fel döntéseiknek — a mai fogalmainkat használva — szociálpolitikai súlyát. Ennek érdekében célszerű ösz- szehasonlítani, hogy 1662-höz képest az egyes vagyoni csoportokon belül az egy főre jutó adó ezüsttallérban kivetett összege miként változott. A vagyontalanoknál az adó fél tallérral nőtt. A törpebirtokosok esetében az egy adózóra jutó terhet átlagosan egy tallérral emelték. A kisbirtokosok adóterhe már csaknem négy tallérral bővült. A jómódú, közepes vagyonú gazdák terhe több mint kétszeresével, 8,4 tallérral nőtt. Legdrasztikusabban a leggazdagabb csoport adója emelkedett: 32 tallérral. Könnyen elképzelhető, hogy a vagyontalanok számára a fél talléros növekedés is szertelennek bizonyult, és az adó kifizetése után a legteljesebb nyomorba süllyedtek. Viszont az is kétségtelen, hogy egyfajta szociális érzékenység az adókivetők részéről feltétlenül érezhető. Az elemzés során felvázolt kép teljesebbé tételét nagyban segíthetné, ha legalább néhány település hasonló feldolgozásával, vagy legalább „költségvetésük sarokszámaival" vethetnénk össze. Erre most még nincs lehetőségünk.132 Egyedül Debrecen monográfiájában lelhetők fel olyan adatok, amelyek ezt részben lehetővé teszik. Debrecen politikai helyzete, gazdasága és társadalma viszont több területen lényegesen különbözik Kecskeméttől. Egyrészt nem vált olyan formában a hódoltság részévé, mint Kecskemét. A három hatalom találkozási és ütközőpontján lévő város lakossága ugyanakkor kétszer-háromszor nagyobb volt, egyúttal igen fontos kereskedelmi utak csomópontjává vált. És ami talán a leglényegesebb: ipara és kereskedelme méreteit tekintve sokkal jelentősebb volt, és ez érthetően döntően meghatározta az ottani magisztrátus lehetőségeit és gazdálkodását. Mégis, ha néhány időmetszetet kiemelünk, láthatunk egy-egy figyelemre méltó hasonlóságot. Mindkét város töröknek fizetett adója igen magas volt. Várad elfoglalása előtt (1660) „e kincstári birtok adója az erdélyi állami adóval együtt 7300 tallér volt". Az arányok érzékeltetése végett célszerű kiemelni, hogy Debrecen bevétele 1662-ben 29 900 tallér körüli lett. Kecskemét csak a törököknek ekkor kb. fele ekkora összeget fizetett, de Kecskemét bevétele viszont alig volt valamivel több mint negyede a másik cívis város jövedelmének. Nem árt utalni arra is, hogy Debrecen szabad királyi város lévén, nem voltak földesúri terhei. Kecskemét pénzbeli kötelezettségeinek ez közel harmadát képezte. Ezekből az évtizedekből Debrecen kiadásait is ismerjük, és ezek ott is — az elszámolások alapján — csaknem pontosan megegyeztek bevételeivel. Tehát ezekben az évtizedekben ott is szinte egészében a kiadások határozták meg a kivetett adók 132 Kállay, 1972. sajnos itt nem használható fel, mivel a szabad királyi városok egy évszázaddal későbbi gazdálkodásáról ad nagyon alapos áttekintést. 98
