Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
lványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 26-27. században Vadszám összesen 1662 780,5 2208 4144 13 308,5 20 441 1675 1769,5 3596 4158 13 772,5 23 296 1689 939 1683,5 1794 3011 7428 1703 788 1853,5 2782,5 4962 10 386 Vadszám után adó- zók száma 1662 190 187 124 107 608 1675 423 296 138 94 951 1689 304 250 108 41 703 1703 284 271 132 52 739 Egy adó- zóra jutó vadszám 1662 2,7 10,3 32,6 124,3 22,2 1675 3,8 11,8 28,9 146,5 22,4 1689 1,8 5,2 14,6 66,9 6,1 1703 1,9 5,6 21,1 95,4 8,6 A vagyoni csoportokra jutó %-os arány 1662 3,8 10,8 20,3 65,1 100 1675 7,6 15,4 17,9 59,1 100 1689 12,6 22,7 24,2 40,5 100 1703 7,6 17,8 26,8 47,8 100 A táblázat szokatlan tagolását azért választottuk, hogy egyrészt a félévszázadnyi folyamatokat érzékeltessünk, másrészt pedig több szempont megválasztásával meggyőzőbbé tegyük a számokból levonható tanulságokat. A vadszám után adózók számának alakulása azt jelzi, hogy a törökellenes háború első évtizedétől eltekintve a lakosságnak csaknem kétharmada volt érintett. Tekintettel arra, hogy a szegényebb csoportok számottevő készpénzvagyonnal aligha rendelkeztek, joggal feltételezhetjük, hogy érdemi jószágállomány volt birtokukban. Erről a törpebirtokosként jelölt vagyoni csoport tagjainak az érdekeltsége győz meg igazán. A kuruc mozgalom kibontakozódása táján 90%-uk fizetett egy vagy több ló, illetve szarvasmarha után adót. A jobb módúaknái ez az arány ennél jóval kedvezőbben alakult, a két leggazdagabb csoport tagjainál pedig szinte 100% volt. Talán érthető, hogy az egy adózóra jutó vadszám a vagyoni csoportok között erőteljes eltérést mutat. A vadszám alakulásának elemzése azért is indokolt, mivel rendkívül plasztikusan érzékelteti, hogy ez az adóalap, a mezőgazdaságnak ez az ágazata mennyire sérülékeny volt. A közbiztonság romlása, illetve a háborús állapotok hatására egy évtized alatt a vadszám adóalapja, az állatállomány (68%-kal) nem egészen a harmadára csökkent! Érdemes felfigyelni arra is, miként alakultak ezen adóalap utáni kifizetések. Régtől fogva egyenes adózást észlelünk e területen. A tanács évenként szabta meg a vadszám utáni adót, ami valójában igen mérsékeltnek volt mondható. A békésebb években a jószágok értékének 1-1,5%-át vetették ki adóként. A háborús években viszont ez 3-5%-ra is emelkedett. Ekkor már az igazi gondot a gazdáknak az okozta, hogy többségüknek — jobb esetben — csak a legfontosabb igavonóik maradtak meg, és a háborús körülmények miatt az esetleges szaporulat értékesítése is komoly gondot okozott. Az egyes vagyoni csoportokhoz tartozó személyekre jutó adók összegét vizsgálva számottevően eltérő arányokat találunk. Ez abból adódott, hogy a többi adóalapnál nem érvényesült az egyenes adózás. Sajnos a többi adóalappal kapcsolatosan nem állnak rendelkezésünkre az évenként megszabott adók összegei, és még az adóalapok is olykor bizonytalanok. Csak néhány rendkívül nagy há95
