Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

rekától megszakítás nélkül követték a főbíró megválasztásakor az egyezségben rögzített alternációt. Az egyik évben katolikus, a másikban protestáns főbírót választottak. Figyelemre méltó, hogy milyen következetességgel jártak el, hisz még a polgári közigazgatás idején, a polgármester megválasztásánál is egészen 1944-ig követték ezt a szokást.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a választott tisztségviselők hivatali idejükre nem kaptak semmiféle dotációt. Az idejük nagy részét lekötő hivatali munkát főként azok tudták végezni, akiknek folyamatos jelenlétét gazdaságuk, műhelyük nem igényelte. Ráadásul ezekben az évtizedekben a különféle hivatalok ellátása során nem ritkán életük is közvetlen veszélyben forgott.39 A váratlan katonai támadások és szertelen anyagi követelések elhárításához nemcsak komoly tapasztalatra, hanem határozott és markáns személyiségre is szükség volt. A főbírók megválasztása során erre mindenkor tekintettel kellett lenni. 1660 és 1700 között 25 személy kapott főbírói megbízatást. Közülük tizenhárom fő egy-egy évben irányította a város életét. Kilenc személy két-két alkalommal lehetett főbíró, és három alkalommal mindössze három személyt bíztak meg a város irányításával. Bármelyik újraválasztására csak 6-8 év eltelte után kerülhetett sor. Tehát a hagyományos korlátok lehetetlenné tették, hogy egy-egy család, egy-egy személy túlzott hatalmat, befolyást kaphasson a város életében.

Az elmondottakból következik, hogy a főbírói feladatok ellátására az esetek többségében gazdag cívist választottak. A 25 főbíró közül 15 volt kimondottan gazdag. Azt viszont kellően hangsúlyoznunk kell, hogy hét fő közepes-, három fő kisbirtokkal rendelkezők közül került ki, tehát szerény vagyonuk ellenére, rátermettségük, kivívott tekintélyük alapján lehetettek főbírók. Önmagában a vagyona senkit sem tett méltóvá arra, hogy ezt a valóban felelősségteljes tisztet betölthesse. Csak kellő tapasztalat és átlagon felüli személyi adottságok birtokában pályázhattak a leggazdagabbak is e méltóságra. Ennek érzékeltetése végett célszerű a három alkalommal bizalmat kapó főbírók közül kettőnek az életútját felvázolni.

Bede Lukács minden bizonnyal az 1620-as évek elején született.40 A kimondottan gazdag család sarjának a neve 1662-ben tűnt fel először az esküdtek között. Ekkorra tehát a saját gazdaságának irányításában kellő tapasztalatot szerezhetett. Ebben az évben kisbírói feladattal bízták meg, tehát a város egy negyed részében a különféle tanácsi döntések, határozatok végrehajtása lett a feladata. Három évvel később az egyik leghálátlanabb feladat elvégzésére is képesnek tartották, mivel Hegedűs János főbíró maga mellé választotta adószedőnek. Főbírónak viszont csak tíz éves tanácsnoki tapasztalat, két fontos tisztség ered39 1664. július 15-én „Főbíró uram Csaba Mihály, Kamarás Ambrus etc. Budára indulván, akarván az Kannékány urunknak az széna vétel felől végezni, az maradék pinzt felvitte magával, hogy városunk szükségét végben vigye vele, de Dabasnál őkegyelmekre ütvén az tüzes (?) tolvajok, hamis hitőket elnyerték, és elvonták őkegyelmek mind egy pinzig. (sic!)" „Főbíró uram Budára mentében Dabasnál megosztatván az tolvajok kezében akadt f. 277." Iványosi-Szabó, 2008. 216-217.

40 Egy 1693-ban készült jegyzőkönyvben közel húsz szenátor életkorát rögzítették. Itt Bede Lukácsot 69 évesnek tüntették fel, aki egyébként egészen a század végéig a tanács aktív tagja maradt. MNL BKML IV.1504.a. 1.133.

55