Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Közlemények jukért fizetséget nem kaptak, érthető, hogy az egyébként gazdálkodó személyek nem mindig állhatták a főbíró rendelkezésére. Tehát őket kiegészítésként citálták be a tanácsi ülésekre, ha valamely tanácsnok akadályoztatva volt. A döntésekről még mindig elég hézagosán megmaradt feljegyzések nagy többségében 15 fő nevével találkozunk. A mezővárosi közösség belső életének vizsgálata során különösen fontos számunkra annak ismerete, hogy a döntéshozataloknak ebben a meghatározóan fontos testületében milyen volt a vagyoni-társadalmi megoszlás. A korábbi táblázat azt jelzi, hogy csak csekély mértékben tért el az esküdteknél tapasztalható arányoktól. Ide azonban a csekély vagyonú törpebirtokosok közül nem került be senki. A hat fő kisbirtokos viszont itt jóval nagyobb arányt képviselt. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a középbirtokosok és a gazdagok száma és aránya ebben a testületben csaknem azonos. Tehát joggal fogalmazhatjuk meg, hogy a mezővárosi közösség sorsát leggyakrabban és leginkább befolyásoló testületen belül a különféle vagyoni csoportokhoz tartozó gazdák jelen voltak, és vagyoni csoportjuk érdekeit — ha nem is mindig azonos hatékonysággal, de — képviselni tudták. A korszak egyik fontos jellegzetességét ismerve, feltétlenül szólnunk kell ez utóbbi két testület vallási összetételéről. Úgy tűnik, hogy a lakosság számszerű megoszlását követték az esküdtek és a tanácsnokok megválasztásakor. 1693-ban egy gazdag protestáns esküdt fontos birtokvitája során 20 katolikus és 12 protestáns esküdt vett részt. Ez az arány megfelelt a lakosság tényleges vallási megoszlásának. Már itt érdemes kiemelni, hogy ezekben a testületekben fellelhető társadalmi-vagyoni és vallási összetétel merőben más, mint ami a szabad királyi városoknál tapasztalható. Úgy tűnik, hogy ennek a mezővárosnak az irányítása lényegesen szélesebb társadalmi alapokon állt. III.c. A társadalmi-vagyoni csoportok aránya a hivatali szervezetben A mezőváros hivatali szervezete, a magisztrátus a kora újkor évszázadaiban még folyamatos változást, számottevő fejlődést mutat. Legfontosabb tisztségviselői viszont már a 16. század derekán, a legkorábbi írott emlékeinkben változatlan formában fellelhetők. Minden okunk megvan arra, hogy mindezt középkori örökségnek tekintsük. A testület feje a mindenkori főbíró volt. 1564-ben a katolikusok és a protestánsok már „Végh Mihály feő Biró házánál.. " kötötték meg egyezségüket. Az első tanácsi jegyzőkönyv 1591-ben „Horuat Ágoston fű bjrosagaban" keletkezett. A későbbi bejegyzések is következetesen főbírónak titulálják a magisztrátus első emberét. A nevéhez illesztett jelző kétségtelenné teszi, hogy más bírák is voltak a testületben. A minden év április 24-én választott főbíró mindig maga jelölte ki legfőbb segítőjét, az adószedő bírót. Akadályoztatásakor maga választotta ki a tanácsnokok közül helyettesét, aki substitulus judex-ként látta el ideiglenesen a teendőket. Szerteágazó feladata ellátása érdekében ma már szokatlannak tűnő hatalom összpontosult kezében. Nem véletlen, hogy a várostörténettel foglalkozók mindig különös figyelmet fordítottak annak vizsgálatára, hogy az egyes társadalmi csoportok milyen arányban lelhetők fel soraikban. A 16. század de54
