Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához
Közlemények legfőbb bírói joghatóságát, verethetett saját pénzt, adhatott ki privilegiumleveleket, stb., és végezetül, ami témánk szempontjából legfontosabb; rendszerint ekkortól, királlyá avatása gondosan feljegyzett napjától számította uralkodási éveit.2 Érthető tehát, hogy az évezredes korszak uralkodói többnyire miért igyekeztek mihamarabb koronázás - e különös, szakrális jellegét sokáig töretlenül megőrző közjogi aktus - révén is megerősíteni uralmukat, olyan békés, nyugodt történelmi helyzetekben is, amikor semmiféle külső veszély vagy belső probléma, polgárháborús politikai szituáció, esetleg épp egy másik trónaspiráns jelentette konkrét fenyegetéssel sem kellett számolniuk. A 14. századi magyar köztörténetből két feltűnő gyorsasággal lezajlott koronázásról tudunk. I. Lajost atyja halála után öt, míg Mária királynőt, leányát, hat nappal az ő elhunyta után avatták uralkodóvá, az átlag azonban lényegesen hosszabb idő, több hét, hozzávetőleg egy hónap volt.3 A koronázási ünnepségeket Magyarországon, elsősorban a 13. század utolsó harmadától, általában országgyűlés is megelőzte és kísérte vagy követte Székesfehérvárott, kifejezvén és megerősítvén az ország világi és egyházi előkelőinek, nemességének, valamint a később rendeknek nevezett vezető társadalmi csoportok egységét és támogatását az új király személye iránt. Maga a koronázási ceremónia - amelyen egyébként a közakarat jelképes kinyilvánításaként a hagyományosan nagy számban egybegyűltek a szertartást végző esztergomi érsek, a kora újkortól pedig a nádor kérdésére, miszerint kívánják-e elfogadni új, törvényes uralkodójukul a nekik bemutatott jelöltet, közfelkiáltással 2 Uralkodóink 1207 óta tüntették fel az „annus regni"-1 privilegiális okleveleikben. Lásd: RA 228. sz. Magyarországi példaként a korból IV. Béla király kancelláriájának „annus-regni"-számítását említhetjük; okleveleinek túlnyomó többségét, 29-ből 27-et kelteztek egyértelműen kimutathatóan - atyja, II. András elhunytához (1235. szeptember 21.) képest - (második, 1235.) október 14-i koronázásához viszonyítva. Magát III. András királyt, jól megvilágítva az alaposan megváltozott, sajátos közállapotokat, királlyá avatása után is korlátozta uralkodói önállóságában, illetve jogai teljessége szabad gyakorlásában egy korábban ismeretlen - bizonyosan rákényszerített - megállapodás. Mint egy 1290. szeptember 22-én kelt oklevelében elmondja, az őt trónra emelő bárók és prelátusok döntése értelmében a koronázásától számított egy éven belül kelt okleveleit csak „egyes" pecsétjével ellátva, illetve megerősítve adhatta ki. Lásd: DF 237 796.; CDH 55-58.; RA 3668. sz. A koronázás időpontja és az uralkodási év számítása közötti szoros és igen elterjedt összefüggésre az egyik legpregnánsabb korabeli példa a II. Vencel király országlása idején (1278-1305) Csehországban követett kancelláriai gyakorlat. A király már 1278. augusztus végén atyja, II. Ottokár örökébe lépett, s elvben, formálisan - gyámság alatt - el is foglalta a trónt, majd 1288-ban, nagykorúsítása után ténylegesen is átvette a kormányzást, de csak 1297. június 2-án, azaz 19 évvel atyja halála után koronáztatta meg magát. Lásd: FRB 74-75.; Charvátová, 2007.155. Okleveleiben csak ekkortól, a mondott naptól számítva szerepel az uralkodási év (első ízben 1297. július 22-én kelt kiadványában: RBM 1761. sz.). Csehországban a 13. század második felében mellesleg egyenesen szokásban volt, hogy az uralkodó csak koronázását követően vette fel és használta a királyi címet kiadványaiban; azt megelőzően többnyire a „Csehország Királyságának ura" (eleinte „örököse" is), az után pedig a „Csehország/a csehek királya" titulust viselte, gyakran azt is megjelölve, hányadik a királyok sorában. Lásd: RBM 1., 2., 338., 339., 342., 343. sz.) 3 Pór, 1.1892.3., 34.; Márki, 1885. 30., 33., 36. Néhány gördülékeny uralomváltási példa a 13. századból: IV. Bélát 23 nappal atyja halálát követően, 1235. október 14-én, V. Istvánt, fiát, Béla elhunyta után egy bő hónappal, 1270. június 10-11. körül (Pauler, 1899.128-129.; Zsoldos, 2007.119-120.), annak utódát, IV. Lászlót pedig valószínűleg 28 nappal az ő halála után, 1272. szeptember 3-án koronázták meg (Knauz, 1876. 528.; Pauler, 1899. 303.) 4
