Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához
KÁDÁR TAMÁS AZ UTOLSÓ ÁRPÁD-HÁZI URALKODÓ, III. ANDRÁS KIRÁLY MEGKORONÁZÁSÁNAK IDŐPONTJÁHOZ The exact time of King Andrew Ill’s crowning has been a disputed matter for a long time in the Middle Ages research. According to the concerning notifications of medieval sources three dates arose as the time of the coronation: 13th, 23rd and 28th of July. The statistical analysis of the annus regni-notations of King Andrew contradicts any possible coronation prior to 28th July. From King Andrew Ill’s 43 issued charters between 1291 and 1300 dating between 10th July and 1st September, based on the regnal year, 17 documents queries that the enthronement could take place before 28th July, however, the remaining 26 charters refer to this date. In accordance with the information of the Chronicon Pictum, after King László’s death, Andrew was crowned on the 18th, in pursuance of the statement of the Chronicon Zagrabienses on the 13th day. Among our foreign sources the necrologium and anniversarium-codex of Engelberg Abbey escaped the notice of the domestic research. The valued fount in the anniversarium above 14th January, in the necrologium above 29th July remembers the King. Andrew’s second wife, Queen Agnes, had a close connection with the monastery during her widowhood; hence we may conclude that the entry of 29th July, based on the information coming from her, almost in line with the account of the Chronicon Pictum, recorded the time of Andrew Ill’s crowning in fact. A középkori Magyar Királyságban, hasonlóan a nyugati rítusú kereszténységhez tartozó Európa csaknem valamennyi államához, a mindenkori uralkodó megkoronázásának (lat. coronatio) és felkenésének (lat. unctio) rendkívüli közjogi, politikai és közhatalmi jelentősége volt. Az előd örökébe és helyére lépő új fejedelem ezen, százados tradíciók által megszabott rendben és szabályok szerint, fényes külsőségek között megrendezett, valamint lebonyolított egész - akár több napon át tartó - szertartásfolyam keretében és eredményeképp vette át formálisan és egyszersmind gyakorlatilag is az ország feletti főhatalmat, vált ténylegesen legitim, az ősi hagyományok felfogása szerint szent és sérthetetlen egyeduralkodóvá.1 A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy kevés kivételtől eltekintve, függetlenül az utódlás módjától, illetve jogalapjától, csak a koronázás megtörténte után bocsáthatott ki törvényeket és rendeleteket, válthatta le - elvileg önállóan - az ország világi főméltóságait és egyéb tisztségviselőit, határozhatta meg az uralkodói tanács(ok) személyi összetételét, intézkedhetett bel- és külpolitikai ügyekben, szólíthatta fegyverbe és vezethette hadjáratra a királyság lakóit, gyakorolhatta 1 A koronázás külföldi eszmerendszeréhez és gyakorlatához: Waitz, 1873.; Schreuer, 1911.; Mitteis, 1938. 35—42.; Eichmann, 1928.; Eichmann, 1942.; Eichmann, 1951.; Schramm, I960.; Brühl, 1962.; Brühl, 1982.; Erkens, 2006.; Bak, 1990.; Brown, 1992.; OCF; Strong, 2005. Hazai történetéhez, közjogi, politikai és ideológiai jelentőségéhez: Fügedi, 1984.; Fügedi, 1974. 67-68.; Bozóky, 1867.; Király, 1918.; Bartoniek, 1917.; Bartoniek, 1923-1924.; Bartoniek, 1939.; Kristó, 1974.; Gerics, 1984.; Tóth, 2011. A korona és az állam fogalmának alakulására a kora középkori Magyarországon: Bartoniek, 1934.; Eckhart, 1946. 88-95. Levéltári Közlemények, 84. (2013) 3-25. 3
