Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Conscriptio Ecclesiarum et Parochiarum Comitatus Baranyiensis et Comitatus Tolnensis Anno 1733
Irodalom darabja a pécsi egyházmegyéből, Baranya és Tolna vármegye 1733. évi plébániaösszeírásának forráskiadása, Gőzsy Zoltán munkájaként. Ez az összeírás egyértelműen rokonítható az egyházlátogatási jegyzőkönyvekkel, annak ellenére is, hogy egy világi hatósági kezdeményezés eredményeképpen született. A forrás nemcsak a 18. század egyházi megújulása, a pécsi egyházmegye története iránt érdeklődők számára hasznos, hanem a település- és helytörténet, de még a néprajztudomány is számos adatot meríthet az 1733. évi összeírás kiadásából. A forrás - ahogy a közreadó utal is erre a bevezetőben - természetesen nem volt ismeretlen. Az 1960-1970-es évek fordulóján a Magyar Tudományos Akadémián működő Művészettörténeti Kutatócsoport már kivonatosan közreadta annak művészettörténeti szempontból forrásértékű részleteit a Magyar Országos Levéltár, ma már Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának helytartótanácsi anyagából az Acta Cassae Parochorum állagára támaszkodva. Sőt a kutató- csoport ennél tovább ment akkor és az említett iratanyag későbbi adatait is feldolgozta, így például a pécsi egyházmegye tekintetében a püspöki székhelyről, a pécsi püspöki palotáról számos későbbi, a 18. század második feléből származó forrást adtak közre. Természetesen erre szükség is volt, hisz például Baranya megye 1733. évi összeírása nem maradt fent az országos levéltári iratok között. A kivonatos forráskiadás azonban csak egy - persze nem kevésbé érdemleges - részletét villantotta fel a kutatók előtt a hihetetlenül értékes forrásanyagnak, így mindenképpen gyümölcsöző vállalkozás volt Gőzsy Zoltáné, aki a vármegyei iratanyagban fennmaradt 1733. évi összeírást vette alapul, így tehát Baranya megye esetében egy eddig publikálatlan forráscsoportot ismerhettünk meg. Gőzsy Zoltán a forrásközlést megelőző bevezetőjében világosan és egyértelműen helyezi el a forrást az országos egyházpolitikai és az egyházmegye török utáni megújulásának folyamatában. Egyik legfontosabb eredményének véli, hogy a források valóban megmutatják, hogy a katolikus újjászerveződésben a lokális közösségeknek, az alulról jövő kezdeményezéseknek óriási szerepe volt. Ezáltal a forrás jól kapcsolódik ahhoz a vizsgálathoz, amelyet Gőzsy Zoltán és Varga Szabolcs a plébániai hálózat reorganizációjával kapcsolatban végzett. A közösségek szerepvállalásának megállapítása és forrásokkal való igazolása azért is fontos megállapítás, mert az utóbbi harminc év leggyümölcsözőbb, nemzetközileg is nagy hatású történeti elméletének, a reinhardi Konfessionalisierung paradigmájának egyik legfőbb kritikája épp az volt, hogy felülről szemlélte a folyamatot, nem vette figyelembe az alulról jövő kezdeményezések szerepét és módosító hatásait. Az 1733. évi plébánia-összeírás azonban világos bizonyítéka a helyi közösségek áldozatvállalásának, a katolikus megújulásban betöltött szerepének. Ehhez a folyamathoz persze az elszántság, a kezdeményezés és az akarat mellett még három, rendkívül fontos dolog is kellett: pénz, pénz és pénz. Ez egyrészt a plébánosok fizetésének kérdésében manifesztálódott, és ez a pécsi egyházmegyétől oly messze, például az egri egyházmegyében sem volt másként. Gőzsy Zoltán éppen ezért a legfőbb egyházi, uralkodói rendelkezések és országgyűlési cikkelyek révén ábrázolja ezt a folyamatot. A financiális bázis megteremtésében mindenképpen kiemelkedő szerep jutott a III. Károly által, a Helytartótanács kebelén belül 1733-ban, elődei, III. Ferdinánd és I. Lipót alapítványaira alapított ál249
