Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Conscriptio Ecclesiarum et Parochiarum Comitatus Baranyiensis et Comitatus Tolnensis Anno 1733
Irodalom talános lelkészpénztárnak. Ehhez kapcsolódott a plébániahálózat felmérésének igénye, amit kiegészített a püspöki birtokok összeírása is. E kettő azt a célt szolgálta, hogy a szükséges betelepítés és az új közösségek egyházi integrációjának lehetőségeit megismerjék. Az összeírást egy vegyes egyházi-világi bizottság végezte, az adatszolgáltatáshoz a legfőbb információforrás maga a plébános volt. Az összeírás során a protestáns és ortodox egyházakat is felmérték. Az összeírás megadja a plébániához tartozó filiákat, azok távolságát. Vizsgálja a templom belső és külső állapotát, az anyagi ráfordításban való szereplők részvételének mértékét. Ismerteti a plébánosok lakhatási körülményeit, jövedelmét, és az azt alkotó különböző fizetési tételeket. Hasonlóképpen megismerjük az iskolamester körülményeit is. Az összeírásból tájékozódhatunk az elhagyatott, romos templomokról is, amelyekről az összeírok szintén pontos képet rajzoltak, így adott pillanatban ismerjük meg nemcsak az épülő, hanem a pusztuló egyházak aktuális állapotát, amelyek közül ma már számos az enyészeté lett. Az is megfigyelhető, hogy több esetben is a templom az újjátelepült községektől kissé távolabb, a régi településhelyen volt található. Az összeírás jól érzékelteti az egyes szereplők kötelezettségeit és áldozatvállalását. A helyi közösségek szerepe a templom újjáépítésében való aktív részvétel, a plébános és iskolamester fizetségének és lakhatásának biztosítása és a szükséges liturgikus eszközökről való gondoskodás volt. A közösségek áldozatvállalásának mértékét jól mutatja, hogy az uralkodó által előírt minimális 150 forintos plébá- nosi fizetést mindenhol meghaladták. Ebben természetesen nagy szerepe volt az egy egyházhoz tartozó filiák számának. Ez néhol 6-7 leányegyház, de akár 15 filia kötődését is jelentette. A földesurak ebben pénzadománnyal vagy az adóterhek időleges elengedésével segítették a közösséget. Az egyházmegye a megfelelő plébánosról gondoskodott, amely ekkoriban még a paphiány miatt nem kis problémát okozott. Az eltérő szerepvállalási mérték természetesen eltérő eredményekre vezetett. A földbirtokos sokkal nagyobb figyelmet fordított az uradalmi központokra, így a filiák helyzete emiatt rosszabb volt, és nagyobb mértékben számított a helyi közösség részvétele. A plébániaház rendbehozatalában, megépítésében például a közösségeknek volt nagyobb szerepe, míg a szükséges egyházi felszerelések biztosításában a kegyúr és az egyházmegye vett részt. Jól jelzi a filiák és plébániák eltérő helyzetét a harangok finanszírozása: a plébániák harangjainál a közösség kevesebb, mint 50%-ban volt résztvevő, a filiáknál azonban ez az arány 90%-nál is több. A plébánia-összeírás tehát kettős célt szolgált: a plébános és a tanító életkörülményeinek, jövedelmének, valamint a plébániák és filiák struktúrájának feltárását. Ezáltal kívánták felmérni, hogy milyen feltételei, lehetőségei vannak a plébániahálózat további bővítésének. Ahogy Gőzsy Zoltán rámutatott, ez adja a többletet és a különbséget is az egyházlátogatási jegyzőkönyvekhez képest, amelyek természetesen hangsúlyosabban foglalkoztak a hívek vallásosságával, plébános és közösség kapcsolatával. Az 1733. évi összeírás több egyházmegye esetében az egyik első, török utáni általános képet nyújtó forrás volt. Ezért remélhető, hogy Gőzsy Zoltán példaérté250
