Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Irodalom - Conscriptio Ecclesiarum et Parochiarum Comitatus Baranyiensis et Comitatus Tolnensis Anno 1733

Irodalom földrajzilag vagy intézményenként található a szakirodalom. (Megjegyzendő, hogy Hochedlinger nem zárkózik el a digitális korszak vívmányaitól, és számos helyen honlapokra is utal.) A kötet végén található mutatóban (505-522.) föld­rajzi- és személynevek, intézmények (levéltárak), tárgyszavak szerepelnek. A kézikönyv jelleget hangsúlyozza az a tény, hogy félkövérrel jelölik, ha egy-egy levéltár külön fejezetben kerül tárgyalásra. Hochedlinger nem csupán összefoglal és egységes szempontrendszer szerint mutatja be a történeti vonulatokat, hanem értékel és kritizál is, legyen ez akár rendeletek, akár egyéni döntések kapcsán (például a levéltárosok elképzelései­nél, törvényi szabályozásánál stb. 386., 387,419. oldalak). A könyvben tetten érhe­tő a szerző egyéni hangvétele, időnként ironikus megfogalmazásai, frappánsan egy-egy találó jelzőben összesűrített szubjektív ítélete is. A speciális szakszó­kincs ellenére kifejezetten olvasmányos, bár felfedezhetők benne a jellegzetes osztrák szóhasználat elemei is (a papierner/papierne/papiernes jelzőt például kevés német használná ebben a kontextusban). Kézikönyv jellegét és az oktatásban al­kalmazhatóságát jelzik a könyv oldalszámaira tett belső utalások, itt egy-egy té­mát bővebben kifejtve olvashatunk. De ugyanezt a célt szolgálják a rövid, találó széljegyzetek, ún. marginálisok, amelyek segítségével jobban tájékozódhatunk az egyes alfejezetek bekezdései között. Hochedlinger könyvének végén megtalálható a Magyarországon is többször felmerült kérdés a levéltáros öndefiníciójáról: mennyiben kell a 19. századi levél­táros-történész idilli példáját megtartani, és mennyiben vonják el az újabbkori feladatok az időt és az energiát a tudományos tevékenységtől? A szerző elősza­vában további jövendölés mellett foglal állást, amely szerint a 19. század kivéte­lezett státusú levéltáros-történészét felváltó gyűjtőterületi munkával foglalkozó 20. századi levéltárosnak (record manager) napjainkban át kell adnia a helyét a le­véltáros-informatikusnak (Archivar-Techniker). De ezt a változást majd az (újabb 50 év elteltével?) soron következő átfogó levéltártörténetnek kell bemutatnia. Levéltártörténetet tehát nem könnyű írni, de Hochedlinger magas színvonalú könyve bebizonyítja: a nehézségek ellenére az új követelményeknek megfelelve is lehetséges. Kulcsár Krisztina CONSCRIPTIO ECCLESIARUM ET PAROCHIARUM COMITATUS BARANYIENSIS ET COMITATUS TOLNENSIS ANNO 1733 A bevezető tanulmányt írta és a forrásokat közreadja: Gőzsy Zoltán. (Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis IX.) Pécsi Egyháztörténeti Intézet, Pécs, 2012. 266 old. A Pécsi Egyháztörténeti Műhely kiadványsorozata méltán az ország egyik leg­rangosabb egyháztörténeti sorozata. Ennek egyik újabb, immáron tizennegyedik 248

Next

/
Oldalképek
Tartalom