Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Forrásközlések - Jakó Klára: Rozsnyai Dávid portai „Tanító írása"
Forrásközlések hangja hallatszik. Számunkra különleges értéke a szövegnek, hogy az erdélyi követhez szól, az erdélyiek „külképviseletével" kapcsolatos tudnivalókat összegezi. Végre nem kell a sorok között olvasni, a szubjektív beszámolókból kihámozni, hogy hogyan és miként történhettek a dolgok a 17. század végén Isztambulban. A Portára indult követeknek observatioi egy jól felépített, logikusan tagolt írás. A szerző tárgyának bemutatásához a lehető legkézenfekvőbb logikai fonalat választotta, a portai követ teendőit kronologikus sorrendben beszéli el, hat „szemben létei" köré csoportosítva azokat. Ezek a találkozások a főtolmáccsal, a fővezér kethüdájával (korabeli szóhasználatban tihájával), a fővezérrel, a császárral, a dívánülő vezérekkel és a muftival történnek. Kiindulópontként pedig összefoglalja a Konstantinápolyba vezető úttal kapcsolatos tudnivalókat, illetve a végén utal a hazafelé tartó követ teendőire is. A ceremóniák konkrét koreográfiája mellett a szövegben Rozsnyai mindvégig figyelmezteti olvasóját a jelentéktelennek tűnő, az idegenek „átverésére" szolgáló apró portai trükkökre is, melyek ismerete azonban igen hasznos lehetett és ezekkel kapcsolatban megannyi gyakorlati tanáccsal látta el a követet. Mindezek legfőbb célja, hogy megóvja őt attól, hogy átrázzák, megrövidítsék, becsapják. Valójában a balkáninak nevezett gondolkodásmóddal szembesülünk, ezt próbálja megismertetni, valamelyest megértetni Apafi török deákja. Kis túlzással korrupciótörténeti traktátusnak is tekinthetjük művét. Az alább teljes terjedelmében közlésre kerülő szöveghez tartozik (ugyan nincsen összefűzve azzal, de szintén Rozsnyai írta) egy három oldalas jegyzék a Portán szétosztásra kerülő pénzösszegekkel, ajándékokkal és a „célszemélyek" felsorolásával. Ezt a kiadásban a szöveg után helyeztem el. A kéziratnak vállalt célja úgy, ahogyan azt a záró részben Rozsnyai megfogalmazza, hogy mintegy „tankönyvként" használható legyen: „mindezeket így tudom, Istenem segítségéből azt igyekeztem írni a mit kegyelmes urunknak, hazánknak és kigyelmeteknek is követeknek becsülletesbnek s hasznosbnak ítiltem." Reméljük, hogy a szöveg teljes terjedelemben való közreadása hozzá fog járulni az Erdély és a Porta kapcsolatáról kialakított kép további árnyalásához, a mentalitástörténeti, ceremóniatörténeti kutatások további színesítéséhez.17 17 A szöveg közlésekor meghagytuk Rozsnyai eredeti helyesírását (mely különösen a rövid és hosz- szú magánhangzók - kiváltképpen az ö, ő, illetve az ü, ű - használatában igen következetlen), mint a korabeli hivatali írásbeliség emlékét, csupán a központozást és a kis- és nagybetűk használatát igazítottuk a ma szokásoshoz. A török kifejezések azonosításához nyújtott segítséget Hegyi Klárának és Sudár Balázsnak köszönöm. A jegyzetekben feltüntetett első forma a helyes magyar fonetikus átírású alak, ezt követi az, ahogyan a forrásban előfordul a szó, majd zárójelben a mai török írás szerinti alak áll. 172
