Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)
Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975) menti együttműködés tervének kidolgozásában látták azt a lehetőséget, amelyre alapozva Magyarország szerepét növelni lehetett az európai politikában.56 Magyar diplomaták a magyar külpolitika nagyobb aktivitását és a francia szándékok kipuhatolását javasolták.57 De Gaulle elnök 1970. november 9-ei halála nem váltott ki nagy érdeklődést a magyar diplomácia irányítói között, úgy látták, hogy a francia külpolitika jobbratolódása nem kedvez Magyarországnak. A hatvanas évek de Gaulle-i külpolitikája jobban kedvezett a magyar érdekeknek, és ugyan Magyarországról Párizsban nagyon hamar kiderült, hogy a kádárista vezetés nem fog a román úton politizálni, de francia részről értékelték azt, hogy a kulturális kapcsolatok tekintetében Budapest - legalábbis a szocialista országok többségéhez képest - nagyobb rugalmasságot és együttműködési készséget mutat. Magyar részről ugyanakkor megmaradt Párizs jelentősége, elsősorban a politika-diplomáciai kapcsolatok miatt, de az „egyoldalú szerelem" érzése ettől az időszaktól kezdett egyre jobban kialakulni. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke által Pompidou köztársasági elnöknek küldött gyásztáviratában - annak hivatalos megfogalmazása ellenére is - őszinte összefoglalását adja Charles de Gaulle elnök magyar értékelésének: „A veszteség fájdalmas tudatával értesültem Charles de Gaulle tábornok úr, Franciaország volt elnöke haláláról. A francia nemzet nagy Fia, elévülhetetlen érdemeket szerzett határain túl is. Európa népei számára különösen felejthetetlen a fasizmus szétzúzásáért, majd a különböző társadalmi berendezkedésű európai nemzetek kölcsönös megértése és együttműködése érdekében kifejtett tevékenysége. A magyar nép De Gaulle tábornokban a nemzetközi együttműködés ápolásának kiemelkedő személyiségét tiszteli és őszinte részvéttel osztozik a francia nemzet és az elhunyt családjának mély gyászában."58 Köszönhetően a hatvanas években kialakult együttműködésnek Magyar- országról viszonylag pozitív kép élt Párizsban. A francia vezetők azonban már 1967-ben leszámoltak azzal az illúzióval, hogy a magyar külpolitika a „román útra" lép, és a külpolitikában nagyobb önállóságra törekszik. A magyar külpolitika azonban igyekezett a magyar-szovjet érdekazonosságot hangoztatni - Csehszlovákiával, NDK-val és Lengyelországgal hasonlóan - és a Szovjetunió stratégiai partnereként feltüntetni az országot a nemzetközi színtéren. Magyarország tehát nem került fel a francia diplomácia képzeletbeli prioritás sorrendjének elejére, de a kétoldalú kapcsolatok korrekt módon alakultak. 56 MNL-OL-XIX-J-l-j-II-10-00429/4/1970. (2. dob.) A magyar külpolitikai tevékenység és Franciaország. Párizs, 1970. május 25., MNL-OL-XIX-J-l-j-Franciaország-00986/17/1970. (36. dob.) Irányelvek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között megkötött szerződés értékeléséhez, s az abból fakadó diplomáciai munkához. l7 MNL-OL-XIX-J-l-j-Franciaország-002929/1/1970. (37. dob.) N” 15492. Magyar-francia kapcsolatok. 58 MNL-XIX-J-l-k-Franciaország-5466-1/70. 1970. november 10. A magyarországi francia nagykövetségen részvétlátogatást tett Losonczi Pál, Fock Jenő, Péter János, Rosta Endre és Sarlós István. A temetésen Magyarországot Mód Péter párizsi magyar nagykövet képviselte. 157
