Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján

Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához

Az uralkodó eltökéltségét bizonyítja, hogy párhuzamosan tartotta a kapcsolatot az esztergomi érsekkel és a M. Kir. Udvari Kancellárián keresztül a M. Kir. Helytartótanáccsal is. A probléma megoldásában komolyan számított mind a püspöki karra, mind a világi közigazgatásra.

A kancellária 1733. március 7-én értesítette a helytartótanácsot a király rendeletéről, majd Pálffy János országbíró március 17-én közölte ezt a püspökökkel, illetve a bizottságba kinevezett tagokkal.34 A kiküldött uralkodói instrukcióban szinte teljes egészében a Tridenti Zsinat egyházigazgatási elvei köszöntek vissza. Megfelelően működő közép- és alsószintű egyházi infrastruktúrát vázolt fel, képzett, elhivatott plébánosokkal. Az egyházmegye számára - az esperesek közreműködésével - rendszeres vizitálást írt elő, hogy a plébánosoknál így megismert problémákat időben korrigálni tudják, illetve, hogy a figyelmeztessék őket kötelezettségeik pontos végrehajtására, valamint ügyeljenek arra, hogy a papok a rájuk bízott feladatokat illően és helyesen teljesítsék.35

Az instrukcióban egyértelműen megfogalmazódik, hogy a földesuraknak kegyúrként közre kell működniük a pap és a tanító lakásának kialakításában, illetve ezek jó állapotban tartásában („... in bono semper statu conservare ...").36 Kiemeli, hogy a plébánosok eltartására a birtokosoknak földet kell kijelölniük, amelyet pedig a lakosságnak ingyen kell megművelnie. A parasztok ezen felül még a szokásos munkákkal is tartoztak a plébános felé.37

A püspökséghez érkező leiratokból tisztán látszik, hogy az uralkodó komplex megoldásokban gondolkodott, a plébániák bővítése mellett képzett plébánosokkal számolt, ehhez pedig infrastrukturális fejlesztéseket szorgalmazott, többek között papképző szemináriumokat, amelyek képzési struktúrájával kapcsolatban is tett javaslatokat. III. Károly szorgalmazta, hogy az ország minden egyházmegyéjében egységesen működjenek szemináriumok.38 A tárgyalt, 1733. március 17-i mandátumban külön felhívta a figyelmet arra, hogy a képzés során a kis- papok intenzíven foglalkozzanak a különböző tudományokkal, hogy azt munkájukban, a lelki gondozásban fel tudják használni („... ad curam animarum exmitti possint ..."). A püspököknek pedig arra hívta fel a figyelmét, hogy növeljék a növendékek számát („... augmentando alumnorum seminario a képzés egésze alatt pedig megfelelő színvonalú tanulmányokat biztosítsanak, hogy a sok munin archi-dioecesi sua erectura aut restauratura sit Devotio Vestra." Hodinka, 1879. 5.

34 Salacz, 1933.127.

35 „Et veluti ad munus Dominorum Diaecesanorum pertineret, Parochos sibi subordinates, quot annis, quidem medio archidiaconorum de tempore in tempus propria etiam in persona visitare, sicque compertos defectus corrigere, eosdem in eo serio admonendos esse, ut ejusmodi etiam stricte obligationi suae exacte satisfaciant, et invigilent, num Parochi concredito iisdem munere, debite, ac rite fungantur." PPL 1733. 6. 6.

36 Vö. 30. lábjegyzet.

37 „... locorum vero incolae gratis terras talismodi excolere, aliosque circa easdem consuetos labores perficere erunt obstricti." PPL 1733. 6. 3.

38 „... ita id ipsum universaliter per hocce Regnum in cunctis nempe Diaecesibus statuatur, ejusmodique legata, in augmentum Seminariorum destinentur et impendantur." PPL 1733.16.

119