Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Közlemények míg a következő 21 évben kevesebb, mint másfélszeres volt a létszámnövekedés mértéke.3 A 18. század első évtizedeiben a ferencesekénél kisebb mértékű, mégis igen jelentős fejlődés figyelhető meg a többi rend esetében is. 1693 és 1729 között egyedül az erdélyi püspökség területén a minoriták 4, a pálosok 3, a trinitáriusok és a piaristák 1-1 helyen telepedtek meg. A jezsuiták a két időpont között három új missziós állomást alapítottak, négy korábbi missziós állomásuk fejlődött rendházzá, és közülük az egyik, Kolozsvár még 1714-ben továbbfejlődött kollégiummá.4 A korszakban azonban nemcsak sikeres megtelepedési kísérletekkel találkozhatunk, ugyanis nemegyszer előfordult, hogy a szerzetesek bizonyos helységekből néhány hónapnyi, esetleg évnyi próbálkozás után távozni kényszerültek. Ebben a tanulmányban a vázolt terjedési folyamat esettanulmányaként egy ilyen, azaz sikertelen kísérlet történetének feldolgozására kerül sor, mert az ügy elemzéséből, valamint más rendek sikeres és sikertelen kísérleteivel való összevetéséből egy, a szerzetesség terjedésének feltételeit összefoglaló modell megalkotására nyílik lehetőség. A munkához a legfontosabb forrásokat a Domonkos Rend Római Központi Levéltára (Archivio Generale dell'Ordine dei Predicatori) szolgáltatta.5 Az itt végzett kutatásaim eredményeiről, a levéltár új rendjéről, magyar vonatkozású anyagáról 2005-ben ismertetést adtam a Levéltári Szemle hasábjain.6 A római Santa Sabina bazilika melletti kolostorban helyet foglaló gyűjtemény a segédkönyvtárral együtt összesen huszonkét fondfőcsoportra oszlik, amelyek közül témánkra vonatkozó anyagot csak a IV. és XIII. tartalmaz. A IV. főcsoportot a rendfőnökök kimenő levelezésének regisztratúrakönyvei alkotják mintegy 300 kötetben. Az általam a tanulmányban felhasznált 200. kötetben a Provincia Hungariae-vel kapcsolatos, 1709-1727 közötti bejegyzéseket találhatjuk meg. A XIII. főcsoportban a rendfőnökök regisztratúrakönyveit kiegészítő, provinciákból bejövő levelezésanyagot gyűjtötték össze. Az erdélyi visszatérési kísérlet adatait a XIII. 79410. fond, azaz a Provincia Hungáriáé 1668-1738 közötti, 286 darabból álló gyűjteménye rejti. A téma feldolgozásához így Kálnoki Ádám gróf, Bartók Márton Erdélybe küldött domonkos szerzetes,7 Mártonffy György erdélyi püspök, Dominicus Twinger tartományfőnök, valamint két további, az 3 A számadatokra ld. György, 1930. 98-102., 131. Az erdélyi ferencesek történetének ezt a szakaszát a 18. században Györffi Pál ferences történetíró dolgozta fel: Györffi, 1989. 4 Monay, 1953. 37-38.; Kisbán, 1938-1940. I. 253-254, 295-296.; Fallenbüchl, 1940.126-128.; Balanyi - Bíró - Bíró - Tomek, 1943. 31-32.; Lukács, 1978-1995. XI. 308-312. 5 A levéltár korábbi ismertetései: Iványi, 1929.; Iványi, 1930. A levéltár katalógusai: Walz, 1930, és újabban: Hernandez - Fortini, 1999, valamint a levéltár felépítését szintén bemutatja: Pásztor, 1970. 446-447. 6 Sí ptár, 2005. 7 Kálnoki öt és Bartók négy Rómában található levelét a tanulmány függelékében időrendben közlöm. Ezekre a továbbiakban az ott feltüntetett sorszámokkal utalok. Mivel Bartók négy levele közül kettő egy napon keletkezett és tartalmában jórészt egyezik, az egyiknek csak a tartalmi többleteit tüntettem fel a másikhoz fűzött lábjegyzetekben. 70
