Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején

Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe

ügyben érintett atya 1717-1721 között írt, összesen húsz levelében találtam adatokat, amelyeket a tartományfőnök 12 levelének regesztája egészít ki. Fennmaradt továbbá egy Bartók Mártonnak címzett misszilis eredetije is a Vas Megyei Levéltárban a szombathelyi domonkosok iratai között.8

A domonkos rend 18. század elején véghezvitt erdélyi visszatérési kísérletét a szakirodalom kevéssé ismeri. Korábban egyedül Iványi Béla tett róla utalást, aki a római központi levéltárban 1927-ben kilenc hónapot töltött, és törekedett minden Magyarországgal kapcsolatos dokumentum kicédulázására.9 Ezt főleg a középkori anyag esetében sikerült megtennie, megtalálta ugyanakkor Bartók Márton és Kálnoki Ádám leveleit, és az erdélyi domonkos kolostorokról írt tanulmányában fel is használta azokból a domonkosok egykori erdélyi házainak 18. század eleji állapotára és akkori tulajdonosaira vonatkozó adatokat.10 Nemrégiben Makó Mária erdélyi művészettörténész szintén foglalkozott Bartók Márton leveleivel, elsősorban a kolostorok középkor végét követő sorsának felvázolása céljából.11 Kísérletet tett az ügy történetének és körülményeinek tisztázására is, azonban több lényeges forrás ismerete nélkül. Mindössze Bartók két levelét dolgozta fel, ezért sok ponton csak feltételezéseit osztotta meg, amelyek nemegyszer téveseknek bizonyultak. Ezek javítására további források alapján lehetőségem nyílt, alább az egyes esetekre külön felhívom a figyelmet. Makó tanulmányának vitathatatlan érdeme viszont az épületek kora újkori történetének összefoglalása.12

A középkor során a domonkos rend Magyarország legjelentősebb rendjeinek egyike volt, szerzetesei a 14-15. század fordulóján negyvennél több helyen működtek.13 Erdélyben a reformáció előtt kilenc, hat nagyobb és három kisebb kolostoruk ismert: Beszterce, Brassó, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nagyszeben és Segesvár, illetve Alvinc, Szászsebes és Székelyudvarhely.14 Ezeken kívül a 14. század során még Marosvásárhelyen is rendelkeztek kolostorral.15 Erdély jelentőségét a rend életében aláhúzza, hogy a római nagykáptalan 1525-ben elrendelte egy studium generale felállítását Nagyszebenben, a budai után má8 Az utóbbi rendelkezésemre bocsátásáért köszönettel tartozom Zágorhidi-Czigány Balázsnak.

9 Iványi, 1929.11.; Szönyi, 2001. 96-99.

10 Iványi, 1939-1944.

11 Makó, 2005.

12 Makó Máriának az 1996-ban a Babej-Bolyai egyetemen benyújtott szakdolgozata a koldulórendek középkori erdélyi történetével foglalkozott. Az ehhez kapcsolt adattár domonkosokra vonatkozó részét, amelyben tehát a kolostorok középkori adatait gyűjtötte össze némi kitekintéssel a későbbiekre, közzétette a Történelmi Szemlében: Makó, 2004.

13 A rend középkor végi történetét összefoglalja: Harsányi, 1938. A kolostorok számára: Iványi, 1929.16-17.; Harsányi, 1938. 80-83.

14 Ezek mellett öt női zárdájuk is volt, amelyek mindegyike olyan helyen állt, ahol férfi közösség is működött: Gyulafehérvárt leszámítva a hat nagyobb kolostor városában. Harsányi, 1938. 83.; Makó, 2004. 344-346. Az egyes kolostorok középkori története Iványi, 1939-1944.; Makó, 2004.

15 Harsányi szerint a 16. század elején Haralyon kisebb állomáshelyet, ú.n. „locus"-1 is fenntartottak. Makó Mária azonban úgy véli, hogy ez mindössze átmeneti szállás és liturgikus célokat szolgáló hely volt egy-egy koldulást végző szerzetes számára. Harsányi, 1938. 81.; Makó, 2004. 356-357. (55. jegyzet)

71