Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Forrásközlések - Kruppa Tamás: Thurzó Kristóf és az ellenreformáció. Egy lutheránus arisztokrata katolizálása, majd hitehagyása a 17. század elején
Forrásközlések amely a szétszóródott császári és királyi csapatoknak nyújtott menedéket. Életének utolsó, - minket érdeklő - tíz évéről nagyjából ennyit tudunk. A hivatali ranglétrán 1603-ban emelkedett nagyot, amikor I. Rudolf magyar király (1576-1608) szepesi főispánná tette. Ez a méltóság I. Ferdinánd magyar király (1526-1564) óta öröklődött a családban, aki bethlenfalvi Thurzó Elek szolgálatait a szepesi grófi címmel jutalmazta, ami egyúttal az örökös főispáni címet is jelentette. Ezt mindig a család legidősebb tagja birtokolta, vagyis jelen esetben Szaniszlót illette volna meg, ám a királyi akarat semmibe véve a szokásokat, nem neki, hanem öccsének adta Szepes várát és a főispáni tisztséget. A lépés hátterét Pethe Márton kalocsai érsek, magyar kancellár egy érdekes, Mátyás főhercegnek írt levele világítja meg. A kancellár ebben a levelében kifejti, hogy bár Szaniszlót illetné meg Szepes vára a főispánsággal együtt, eretneksége miatt mégis öccsének, a katolikus Kristófnak kellene adni, Szaniszló pedig érje be Galgóccal vagy Semptével.3 Egy másik, korábban szintén a főhercegnek írt levelében általánosságban szólt arról, hogy a magyar tanácsot lehetőleg katolikus főurakkal kell feltölteni, és megköny- nyítve Mátyás dolgát, rögtön néhány nevet is figyelmébe ajánlott; Liszty Jánosét, Czobor Mihályét, Bakith Péterét és Pethő Istvánét.4 Mindez arra utal, hogy Kristóf főispánsága egy nagyobb és a katolikus tábor irányából indított offenzíva része volt, amelyet Rómából is támogattak. VIII. Kelemen pápa (1592-1605) ugyanis világossá tette a császár számára, hogy a jövőben akkor támogatja pénzzel a török háborút, ha eretnek tanácsosai helyébe katolikusokat helyez.5 Ez egybevág azokkal a törekvésekkel, amelyek a rendcsinálás szándékával óhajtották megnövelni a hatalom mozgásterét az elégedetlen magyar rendek ellenében, és ez a szándék emelte - úgy tűnik - a főispáni székbe Thurzó Kristófot is. Az új főispán a neofiták buzgalmával látott hozzá a katolikus vallás terjesztéséhez. Egyik célpontja Galgóc mezővárosa volt, ahol tevékenységének eredményeként 1604-ben el is mozdították a kálvinista papot. A Magyar Kamara Archívumából előkerült levelek minden eddiginél élesebb fényt vetnek a felekezeti küzdelmekre; Galgócot ugyanis a két testvér közösen birtokolta, így a vallási küzdelmeket családi konfliktus is megterhelte. A viszályt a két fél másképpen látta, Maczkó Ferenc, Szaniszló galgóci provizora több levelében is panaszkodott az ifjabbik testvér hatalmaskodásai miatt, aki nemcsak anyagilag károsította meg bátyját, hanem a vallási ügyekbe is beleavatkozott. Javasolta, hogy mivel a közeljövőben találkozni fog a testvéreivel, beszéljék meg ezt a problémát, ugyanis Kristófnak az a szándéka, hogy papokat hozzon be a városba, ráadásul távozásra szólította fel a német prédikátort. Jelezte, hogy ha ezt nem sikerül megakadályozni, félő, hogy a hívek is elhagyják a várost, méghozzá nemcsak az ő, hanem Kristóf alattvalói is, hiszen a minap is megfenyegette azokat, akik a pártját fogják, és ha ez így megy tovább, a magyar prédikátor is sorra fog kerülni - írta.6 Ez egyébként 3 Vö. 6. sz. iratot. Szaniszlót, aki szintén viselte a főispáni tisztséget, ezek után nem Szepes, hanem Galgóc, Sempte stb. liber bárójának címezték. Ehhez vö. még a 24. jegyzetet. 4 Vö. 5. sz. iratot. 5 ASVe Senato, Dispacci di Roma. Filza 47. Föl. 554r. 6 Vö. 9. és 10. sz. iratokat. 296
