Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Laczlavik György: Várday Pál helytartói működése 1542-1549
Laczlavik György: Várday Pál helytartói működése 1542-1549 gyűlés XVIII. és XIX. cikkelyei, sőt az 1543:XXXII. törvénycikk az ország rendes bíráit egyenesen a helytartóhoz tartozónak nevezte (dominus locumtenens, una cum aliis ordinariis indicibus sibi adhaerentibus). Ugyanakkor az 1537:XXIV. törvénycikk alapján figyelnie kellett arra, hogy az ország rendes bíráinak hatáskörét ne sértse meg.162 Kik is voltak ezek a rendes bírák? 1548. december 28-án az uralkodó Sibrik Gergely királyi tanácsos összes perét elhalasztatja, arra az időre, amíg Sibrik a király nevében átveszi Pálffy Pétertől a csábrági várat. Az erről szóló dokumentumot Várday Pál főkancellárnak és helytartónak, Oláh Miklós titkos kancellárnak, Nádasdy Tamás országbírónak, Révay Ferenc nádori helytartónak, [Mérey Mihály] személynöknek, az ítélőmestereknek és a királyi ítélőszék ülnökeinek címezte.163 Az iménti felsorolásból - talán az uralkodó mellett szolgáló kancellárt leszámítva - meg is kapjuk azokat a bírákat, akik a nyolcados törvényszékeken ítélkeztek. Megjegyezve, hogy a bírói munka dandárját természetesen nem a nagybírák, hanem ítélőmestereik végezték. Erre példa, amikor Nádasdy Tamás országbíró nevében a Szempthey László és dobrakutai Székely Ferenc közötti pert 1547. április 17-én a törvénykezési időszak 37. napján, amely rendesen Reminiscere vasárnapján kezdődött, Raveni Mihály országbírói, Damján mester nádori és Pósa György személynöki ítélőmester döntötték el.164 Az előzőekben kiderült, hogy milyen törvénycikkek szabályozták a helytartó bírói tevékenységét. Arról azonban, hogy ez a gyakorlatban hogyan nézett ki, szinte alig tudunk valamit. Az szinte bizonyos, hogy a helytartónak fenntartott jogkörökben is ítélkeztek más nagybírák is, legfőképpen a személynök. A Mohács előtti jogtudó értelmiség Bónis György munkássága nyomán nagyjából ismert.165 Az 1526 utáni időszakról azonban nem készült ilyen összefoglalás, így például az ítélőmesterekről is alig tudunk valamit, még archontológiájuk sem készült el, a bírósági személyzet egyéb tagjairól nem is beszélve. Milyen forrásokat kellene megvizsgálni ahhoz, hogy erre a gyakorlati működésre fényt derítsünk? A nagybírák által kiadott ítéletlevelek vizsgálata kézenfekvő lenne, hiszen a Magyar Országos Levéltár által őrzött családi levéltárak számtalan példányt őriznek. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek összegyűjtése rendkívül időigényes feladat, hiszen az iratok szétszórtan őriztetnek. A hiteleshelyeknek küldött parancsok vizsgálata, azok mennyisége, és egy helyen való őrzése miatt, már több eredménnyel kecsegtetne. Bilkei Irén munkássága nyomán viszont szerencsénkre ismertek a zalavári, illetve a kapornaki konvent hiteleshelyi levéltára 1527-1548 közötti okleveleinek 162 „Per hoc tamen nolumus caeterorum iudicium ordinarium authoritati in aliquo derogare." Megjegyzem ugyanakkor, hogy a törvénycikk születésekor Thurzó Elek helytartó csak Révay Ferenc személynök jogkörét sérthette meg, ugyanis nádor ekkor nem volt, az országbíró tisztét pedig maga Thurzó töltötte be. 163 MOL P1863 1. tétel föl. 1. 164 „Praesentata lecta et extradata in sede per me magistrum Michaelem Raweny prothonotarium domini judicis regiae, Coram me magistro Damiano prothonotario domini locumtenentis palatinal[is], Et Coram me magistro Posa prothonotario" MOL R 319 - No. 1987/1. 165 Bónis, 1971. 27
