Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Gerhard Péter-KoLTAi Gábor-V. László Zsófia-RÁcz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi vezetése 1957-1989 között

Gerhard - Koltai - V. László - Rácz: Az MSZMP fővárosi vezetése 1957-1989 között

1. A legnagyobb pártszervezet: a Budapesti Bizottság12

Az MSZMP történetének 1956. novembertől 1957. június végéig tartó periódusát már a korabeli szóhasználat is „ideiglenes időszak"-ként tartotta számon, hiszen ekkor még névlegesen sem működött a „demokratikus centralizmus" elve, azaz nem a párttagok és képviselőik által választott testületek irányították a pártot, hanem a Kádár János és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány körül tömörülő szűk elit határozta meg a párt működését is. 1957 májusára aztán már konszolidálódott annyira a helyzet, hogy befejeződhetett a megelőző hónapok pártszervező tevékenysége, és megalakulhattak az állandó, immár - legalábbis névben - a tagságot képviselő vezető testületek. Az alapszervezeti választásokat követően Budapesten az 1957. június 8-9-én megtartott - nagyaktívának nevezett - alakuló küldöttértekezlet zárta le az ideiglenes időszakot.13 A budapesti és a megyei küldöttértekezletek készítették elő az 1957. június 27-29-e között megtartott országos pártértekezletet. Ez a - hangsúlyozottan nem kongresszusnak nevezett - pártértekezlet jelentette azt szimbolikusan, hogy megszűnt a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) feloszlatását követő ideiglenesség, az állampárt szervezeti felépítése nagy vonalakban helyreállt.

Az állampártban az egyes párttagokat tömörítő, munkahelyi vagy (lakó)területi szinten szerveződő alapszervezetek voltak a párt legkisebb szervezeti egységei. A fővárosban az alapszervezetek küldöttei pártértekezleteken választották meg a kerületi és kerületi jogú (intézményi, nagyüzemi) pártbizottságokat. Valamennyi fővárosi párttag legfelsőbb szerve formálisan a budapesti pártértekezlet volt. Két pártértekezlet között a budapesti pártszervezetet elméletileg a Budapesti Pártbizottság (Bp. PB), ténylegesen a Budapesti Végrehajtó Bizottság (Bp. VB) és a Bp. PB titkárai irányították. A „demokratikus centralizmus" elve mentén alulról felfelé felépülő szervezeti struktúra valójában mégis azt jelentette, hogy a felsőbb, szőkébb testületek gyakoroltak hatalmat az alsóbb szintek felett. Az alsóbb pártszervek helyi ügyekben ugyan önállóan dönthettek, határozataik viszont nem lehettek ellentétesek a felsőbb pártszervekével és a párt politikájával, a központi utasításokat pedig kötelezően végre kellett hajtaniuk.14 A hatalomgyakorlás a gyakorlatban az ún. nómenklatúra-rendszer hatásköri listák által működtetett intézménye révén valósult meg.15 Ez a kinevezési-jóváhagyási rendszer felülírta még a pozíciók választás útján történő betöltésének - emiatt formálissá vált - követelményét is. A párt szervezeti felépítésének további jellegzetessége az volt, hogy egy-egy pozíció betöltése akár két-három felsőbb pártszerv hatáskörébe

12 A korabeli szóhasználatban a Budapesti Pártbizottság elnevezés egyaránt jelenthette a teljes fővárosi pártszervezetet, illetve annak egyik vezető testületét. Ezek megkülönböztethetősége érdekében tanulmányunkban a vezető testületet Budapesti Pártbizottságnak (Bp. PB), míg a párt teljes budapesti szervezetét - az alapszervezetektől a pártértekezletig bezárólag - Budapesti Bizottságnak nevezzük.

13 Az MSZMP budapesti ideiglenes időszakának történetére vonatkozóan 1. Koltai-RAcz, 2008b.

14 Vass et al„ 1972.114.

15 A káderhatásköri listákról és a nómenklatúra-rendszerről bővebben 1. Szakadat, 1992; T. Varga- SzakadAt, 1992.

213