Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején kizárt vagy oda bejutni szándékozó mesterlegény kereste meg panaszával a Helytartótanácsot, mivel az illetékes törvényhatóság első fokon nem foglakozott kérésével. Mivel Magyarországon a céhek csak szűk piacra termeltek, a helyi igények kielégítésére pedig elegendő volt termelékenységük, ezen a gyéren lakott, iparilag csak lassan fejleszthető, munkerőhiánnyal küszködő területen nem volt arra lehetőség, hogy I. József 1708. évi ausztriai példájára egy tollvonással háttérbe utasítsák a céheket. III. Károly ezért lassabban, a céhek kereteit lazító intézkedésekkel, a kontárok (céhen kívüliek) helyzetének könnyebbé tételével igyekezett a céhek középkorias vonásait eltörölni, az iparűzést megkönnyíteni. A Helytartótanács feladata tehát az 1720-as évek elején az volt, hogy felmérje és rendszerezze a meglévő állapotokat, és javaslatokat tegyen ezek fejlesztésére. A céhek feloszlatására, nagyobb munkaerőt és technikai újításokat igénylő manufaktúrák létrehozására ekkor nem gondoltak, nem is gondolhattak. Az 1723. évi fentebb felsorolt törvénycikkek értelmében a Helytartótanács 1725 végén körlevelet intézett a megyékhez, melynek célja az volt, hogy felmérjék, mennyi és milyen iparosok működnek az egyes megyékben, és milyen iparosra, iparágakra lenne ott szükség.31 A körlevélre adott válaszok alapján ugyanakkor fel kívánták mérni, hogy milyen természeti adottságai, nyersanyagai, iparfejlesztési lehetőségei vannak egy-egy adott területnek. Néhány megye igen részletes jelentést küldött, de például Ung vármegye nem is reagált a körlevélre.32 A megyék általában nem igényeltek iparosokat, a meglévő mesteremberek saját szakmájukban a helyi igényeket ki tudták elégíteni termékeikkel, fejlesztésre, nagyobb manufaktúrák létesítésére pedig nem is gondoltak. Békés megye ugyanakkor jelezte, hogy nemcsak kézművese nincs, de mindenféle nyersanyagban is hiány van, és ezért ha élnének is kézművesek a megyében, azok bizonyára éhen halnának. Győr vármegye kézművesekben nem szűkölködött, ott szerszámokra lett volna szükség. Egyedül Abaúj megyéből érkezett pozitív, együttműködésre kész válasz a megkeresésre.33 A beküldött jelentések alapján ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy az országban általában kevés az iparos, és a lakosság a hiányzó ipari árucikkeket a vásárokon kénytelen beszerezni, de ott is a kevésbé jó minőségű, igénytelenebb kivitelű áruk kaphatók. A Helytartótanácsnak a beküldött jelentések tükrében lesújtó kép tárult szeme elé: nincs elég iparos, de a meglévőknek sincs elég tőkéje, a céhek akadályozzák a mesterek számának növekedését, nem szabadítják fel inasaikat, így nem kerülnek újabb iparosok a gazdasági vérkeringésbe, és nem is vesznek fel új tanítványokat, a vásárokon nem engedik árulni a kontárokat, illetve más céh iparosait, a különböző taksák magas volta pedig szinte lehetetlenné teszi sokak számára a céhbe jutást. A legnagyobb problémaként értékelhetjük, hogy az iparosok nem 31 A körrendeletét Id.: MOL C 35 Idealia No. 2., a megyék által beküldött válaszokat Id. MOL C 20 1726. 32 A megyék jelentéseit részletesen feldolgozta felsorolásszerűen Heckenast, 1971., más kontextusban, későbbi jelentésekkel összehasonlítva Tuza, 2005b. 33 MOL C 201726. január 23. 139
