Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Közlemények is törekszenek fejlődésre, fejlesztésre, megelégszenek azzal a technikai tudással, azokkal a gazdasági lehetőségekkel, piaci keretekkel, melyek rendelkezésükre állnak. A tapasztalatokra alapozva a Helytartótanács a céhek feloszlatását javasolta, ugyanakkor belátta, hogy a céhek megszüntetésére Magyarországon egyik napról a másikra jelenleg nincs mód. így a tanácsosok az uralkodónak olyan értelmű javaslatot tettek, hogy ha nem lehet őket megszüntetni, működésüket a lehető legszigorúbb keretek közé kell szorítani, és a lehető legerősebb állami befolyás alá kell őket vonni.34 A király 1724-ben kiadott utasítására a Helytartótanács ugyanebben az évben kidolgozott a megyék számára egy egységes limitációs rendszert is, amit a megyék ugyancsak nem tartottak be.35 A Vas megyei kőműves, kőfaragó és tímár céh azt panaszolta, hogy a megyei árszabás olyan alacsonyan határozta meg termékeik árát, hogy ők éhen halnak, ugyanakkor a szomszédos megyékben a hasonló termékeknek kétszer-háromszor magasabb ára van.36 Már az ország- gyűlésen is panaszkodtak arra, hogy az egyes árucikkek, illetve nyersanyagok a különböző megyékben különböző áron szerezhetők be, ezt az aránytalanságot szüntette volna meg az egységes árszabás. A limitációk betartására vonatkozó jelentést 1725-ben azonban csak Pest-Pilis-Solt megye küldte fel.37 Ugyanebben az évben a bazini hentes céh fordult azzal a kéréssel a Helytartótanácshoz, hogy áraikat szabják a többi szabad királyi város henteseihez, egységesítsék azokat, mert a mostani gyakorlat nem felel meg nekik, ráfizetnek.38 Hiába próbálkozott tehát a Helytartótanács az árak rendezésével és egységesítésével, hiszen még egy olyan erős önkormányzatú város is, mint Pozsony rendszeresen panaszkodott az árszabások be nem tartására.39 A Helytartótanács rögtön működésének kezdetén bekérette a céhleveleket, hogy a középkori maradványokat kigyomlálhassa, az indokolatlanul magas taxákat, a céhfelvételt megnehezítő artikulusokat eltörölhesse. A céhprivilégiumok felküldése azonban nagyon lassan ment, a céhek nyíltan dacoltak a Helytartótanáccsal. 1727-ben a Helytartótanács panasszal fordult az uralkodóhoz a céhek ellen, mivel nem küldték fel a céhleveleiket felülvizsgálatra. III. Károly ekkor megismételte a felszólítást,40 majd a birodalmi céhreform előkészületeinek hatására 1730 októberében egy királyi rendeletben az összes megyét és szabad királyi várost felszólították, hogy az ott működő céhek céhleveleit gyűjtsék össze és küldjék fel a Helytartótanácshoz, (kivéve, ha már erre korábban sor került), mert azok 34 „Universales quaepiam caehae, uti nocive esse indicarentur, ita abrogandae et nec in futurum quoque admittendae suae maiestati suadebuntur. ... verum super habita contra seham querella ad consilium hoce deferenda abinde remidium praestoletur." MOL C11726. febr. 19. A Helytartótanács ezen időszakban a céhek visszaszorítására irányuló intézkedéseiről részletesebben ld. Ember, 1933. 35 Az utasítás: MOL A 351724. május No. 6. Az utasítás május 2-án érkezett meg a Helytartótanácshoz, és május 6-ra már ki is dolgozták a limitációkat. 36 MOL C 13 1724. május 2. 37 MOL C 21 1725. december 5. 38 MOL C 20 1725. szeptember 22. 39 MOL C 21 1730. július 19. 40 MOL C 211727. november 18. 140
