Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kovács Tamás: Átmentett vagy megmentett légió? A magyar állambiztonság metamorfózisához. 1989-1990
Közlemények — nem mindig osztatlan sikerrel. A BM Történeti Irattára évekig kvázi levéltári kutatóhelyként működött, jóllehet a valódi levéltári működés minimális előfeltételeit sem sikerült biztosítani. 1990. május 31-én az Antall-kormány belügyminisztere, Horváth Balázs adott ki utasítást — a 3107/1990. Mt. sz. határozat alapján — a titkosszolgálatok személyi állományára vonatkozó iratok védelméről. Ezeket harminc évre zárolták, és a betekintést személyes engedélyhez kötötték. Az iratok és főleg kutathatóságuk, hozzáférhetőségük körül azonban nem oldódott meg minden kérdés, sőt, újabbak generálódtak. Az új, Antall József vezette kormánynak szembesülnie kellett azzal, hogy a hivatásos állomány döntő része, de a hálózati személyek — becslések szerint — mintegy 20%-a továbbra is szolgált. A velük kapcsolatos iratok védelme és a közelmúlt megismerésének joga és igénye harcolt egymással.25 Az 1990 utáni kormányok — hosszú politikai alkuk és társadalmi nyomás hatására — több alkalommal rendelkeztek arról, hogy történészekből, levéltárosokból és jogászokból álló bizottságok ellenőrizzék a szolgálatokat, hogy iratátadásukat a hatályos törvénynek megfelelően hajtják-e végre az arra kijelölt (szak) levéltárnak. 1995-ben több, szempontunkból fontos törvény is született a már élő adatvédelmi (1992. évi LX111. tv.) és „ügynöktörvény"(1994. évi XX1I1. tv.) mellé: a levéltári törvény (1995. évi LXVI. tv.) és a titokvédelmi törvény (1995. évi LXV. tv.). De szintén ebben az évben született meg — mint ahogy arra már utaltunk — a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló CXXV. törvényt. Az 1996. évi LXVII. törvénnyel létrehozott Történeti Hivatal a törvényalkotó szándéka szerint arra volt hivatott, hogy az állambiztonsági iratok hozzáférhetősége révén biztosítsa az információs önrendelkezési jog gyakorlását és a tudományos kutatást. A 2001. évi XLVII. törvény a Történeti Hivatalt állami szaklevéltárrá minősítette át. Majd a 2003. évi III. törvény a Történeti Hivatal jogutódjaként létrehozta az Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát, amelynek — bizonyos kivételekkel — a törvény hatálya alá tartozó iratok őrzése és kezelése lett a feladata. Az intézményi háttér kialakításával párhuzamosan különböző bizottságok igyekeztek, próbálták feltárni az egykori állambiztonsági iratok sorsát, helyét. Az első ilyen munkát 1995-ben a Belügyminisztérium Iratfeltáró Bizottsága végezte el (az 5/1995 sz. belügyminiszteri utasítás alapján). Kuncze Gábor belügyminiszter megkereste a Magyar Országos Levéltárat, az MKM Levéltári Tanácsát, a Magyar Levéltárosok Egyesületét, az Önkormányzati Levéltárak Tanácsát, az MTA Történettudományi Intézetét, az MTA Jelenkorkutató Bizottságát, az 1956-os Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézetét, Budapest Főváros Önkormányzatát és a Nyilvánosság Klubot, hogy delegáljanak egy-egy szakértőt az általa létrehozni tervezett iratfelmérő bizottságba. Az így kinevezett bizottság tagjai Bikki István, G. Vass István, Hajdú Tibor, Hegedűs B. András, 25 Kenedi János et al, 2008. 4-15. 72
