Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kovács Tamás: Átmentett vagy megmentett légió? A magyar állambiztonság metamorfózisához. 1989-1990

Kovács Tamás: Átmentett vagy megmentett légió?

szág euroatlanti szövetségi rendszere határozza meg.21 2010-ig a polgári titkos- szolgálatok fölött egy tárca nélküli miniszter gyakorolta a felügyeletet, amíg a katonaiak felett a honvédelmi miniszter. Ez módosult 2010 tavaszán. A katonaiak ugyan maradtak a honvédelmi miniszter felügyelete alatt, de a polgáriak közül az Alkotmány védelmi Hivatalnak átkeresztelt NBH és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a belügyminiszter, míg az Információs Hivatal a külügyminiszter felügyelete alá került. Ez az átszervezés, különösen az 1H esetében, komoly szakmai és politikai vitákat generált.

Hol vannak az iratok?

Az, hogy hol vannak/hova kerültek a BM III. főcsoportfőnökség iratai, szintén az örökzöld témák közé sorolható. Gyakorta érzékeltetik, lebegtetik, hogy az egykori állambiztonsági tisztek közül sokan ki- vagy ellopták egy részüket, hogy aztán megzsarolhassanak 1990 után közszereplővé vált személyeket. Ugyanakkor érdemes jelezni, hogy a főcsoportfőnökség egykori alkalmazottai is meglehetősen ellentmondásos nyilatkozatokat tettek a sajtóban, különösen a rendszerváltás első éveiben az állambiztonsági iratok sorsáról, megsemmisítésükről. Az egyik ilyen nyilatkozatban Bajcsi István főhadnagy (BRFK III/III-A22 alosztály vezetője) 40-50 mázsára becsülte (!) az általa megsemmisítésre kiválogatott iratanyagot.23

Összességében azt kell mondanunk, hogy ezeket a népszerű városi legendákat nehéz tényekkel cáfolni, azt azért érdemes megjegyezni, hogy eddig ezt soha, senkire, egyetlen esetben sem bizonyították rá, illetve be. Ugyanakkor tény, hogy bizonyos irattípusok, dossziéfajták szinte teljes mértékben megsemmisültek (a B dossziék több mint 90%-a).

Másrészt látni kell, hogy a BM III. főcsoportfőnökségnél is szigorú iratkezelési rend uralkodott, a keletkezett iratok nagy része pedig eleve államtitoknak minősült. Ugyanakkor az ott dolgozók nem történészek voltak, akik azt tartották (volna) szem előtt, hogy majd 20, 30, 40 év múlva kutatni — horribile dictu számonkérésre használni — akarják az iratokat. Azokat, amelyekre már nem volt szükségük — bizonyos szigorú selejtezési szabályok betartása mellett — valóban megsemmisítették.24

Az iratok ellenőrizhetősége, megtekinthetősége, kutathatósága gyakorlatilag a rendszerváltás idején keletkezett igény. Ennek már a Németh-kormány is igyekezett megfelelni, s 1990. május 10-én utasítást adott ki a BM Történeti Irattára létrehozására. Az 1990 és 1995 között ezt vezető Sersli Sándor próbált megfelelni a különféle igényeknek és vágyaknak — de talán a korszaknak is köszönhetően

21 Izsa, 2009. 82-83.

22 A III/III-A volt a felelős a magasabb pártfunkcionáriusok és a kormánytagok operatív védelméért.

2:1 Havas, 1990. Az interjúban szereplő Bajcsi István elbeszélései erős (forrás)kritikával kezelendők.

2< Vő. Révész, 2005.

71