Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Balaton Petra: Szterényi József erdélyi pályafutása
Közlemények érdekében. Javaslatai a román vámháború hatásának ellensúlyozására irányuló kormányakciónak is alapul szolgáltak. így a vámháború akarva-akaratlanul alkalmat jelentett számára a karrierépítésre és kapcsolatrendszerének kialakítására, ahogy Szász Zoltán írta: „A román vámháború hullámveréseit kihasználva emelkedett a karrierje."30 Gazdasági szakemberként több előadást tartott és cikket írt az erdélyi lapokban.31 A jelentős ipari és kereskedelmi központot jelentő 28 000 fős Brassóban csaknem egyenlő arányban élt a három nemzetiség, de a magyarság a hozzá lojális római katolikus németséggel együtt számbeli túlsúlyba került a szászokkal és románokkal szemben. Sokat javult a korábban elszigetelten élő magyarság helyzete: az értelmiségiek aránya nőtt,32 fejlődött a magyar oktatásügy, valamint az egyesületi és kulturális élet,33 bár a helyi politikai életet a szászság határozta meg.34 A brassói magyar társadalomban azonban egyre nagyobb lett az érdek- ellentét, a helyi közéletet felekezetiségi feszültség, pártharc és intrika jellemezte. Különösen az ide helyezett állami tisztviselőknek, polgári és értelmiségi rétegeknek kellett a helyiek elzárkózásával megküzdeni. így került szoros munkatársi kapcsolatba — eltérő koruk, társadalmi, családi hátterük ellenére — Szterényi József és Koós Ferenc brassói tanfelügyelő (1881-1890), korábban bukaresti református lelkész (1855-1868),35 akiket bár a munkabírás és szervezőmunka jellemzett, mégis elszigetelődtek, végül távoztak a városból. Szterényi „összeesküvés 30 Erdély története III. 1522. 31 Például 1887 augusztusában a Kereskedő Ifjak kongresszusán Kolozsváron Hazánk a keleti kereskedelemben, különös tekintettel Erdélyre címmel a kereskedelem történetéről és jelenéről tartott előadást statisztikai adatokkal és javaslatokkal. írásai a Kolozsvári Közlönyben, Magyar Polgárban, Ifjú Erdélyben, Aradi Lapokban jelentek meg. 32 Az intelligenciát a hivatalnokok (147 fő), lelkészek (8 fő), tanárok és tanítók (65 fő), ügyvédek (8 fő), orvosok (3 fő), mérnökök (4 fő), építőmesterek (6 fő), gyógyszerész (1 fő), államvasúti alkalmazottak (75 fő), bejegyzett kereskedők (60 fő) és az 500-nál több iparos jelentette. Brassó 1888. évi leírása: Brassó, 4. (1888) 20: 78. (febr. 18.); 50:197. (máj. 1.) 33 Tíz magyar egyesület működött a városban: az EMKE-fiók mintegy 400 taggal, a kaszinó, a polgári kör, a dalárda (elnök: Killyéni Endre, titkár: Józsa Mihály), a szegény gyermekeket felruházó rongyos egylet, a kereskedőtestület, külön kereskedő és külön iparos ifjak egylete, egy protestáns nőegylet, egy katolikus jótékonysági egylet (németajkú római katolikusokkal együtt) és több iparos társaság. 1888 februárjában alakult meg a brassói polgári kereskedelmi testület mint ipartársulat, amely a helyi szász kereskedőtestületből kivált tagokat tömörítette. Ez a tanonciskolában a magyar nyelv tanítását tiltó rendelet következtében jött lére Lázár Gerő vezetésével. A polgári kereskedelmi testület jóvoltából vált ki a magyar kereskedelmi iskola a német vezetés alól. Brassó 1888. évi leírását ld: Brassó, 4. (1888) 20:78. (feb. 18.); 50:197. (máj. 1.) 34 A 100 virilis tagból 22 volt magyar és 11 román. Szász többség volt a törvényhatósági bizottságban (26 magyar, 21 román és 116 szász tag), a városi képviselőtestületben (19 magyar, 44 román és 139 szász tag), sőt a városi tanácsnak nem is volt magyar tagja. Az adatokat közli: Brassó, 4. (1888) 24:93. (febr. 28.) 33 Koós Ferenc Bukarestben társadalmi és hírlapi agitációval létrehozta a romániai református missziót, ennek keretében a nagyobb, magyarlakta román településeken református papokat helyezett el. 1866-ban templomot építtetett Bukarestben, kiadta és részben írta a Bukaresti Magyar Közlönyt (1860-61). 1858-ban kimutatást készített a csángólakta falvakról. A magyar református iskola tanítójaként mozgalmat indított a Romániában született magyar gyermekek visszatelepí152
