Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből

Szirtes Zsófin: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697).

I. Ferdinánd említésekor Gunesch a Habsburg uralkodó és az erdélyi szászok közötti vérrokonságot pozitív tényezőként emeli ki, amelyben a közös anyanyelv is szerepet játszik: „derowegen, war das ihnen eine angenehme botschafft, daß sie nun mehro einen Teutschen und von ihrem gblütt entsproßenen König und Iandes Vater haben solten, mit welchem Sie in ihrer mutter Sprach reden kön- ten."142 Végszavában Franck Breviculus-ához nyúl vissza, amely szerint a német császárhoz való hűség szintén a közös német véren („teutsches Blut") alapul:

Waß itziger zustanden anbelanget, meine ich nicht, daß mann sehr achtung gebe, auff eines oder des andern groben Paures oder übel tracktierten Burgers unbedachtsame Wort, sondern binn versichert, daß die alte Sächsische treu undt auffrichtigkeit bey uns noch nicht gestorben sey. Ja ich will beständig hoffen, daß daßelbe was der Edle H. Frank von Frankenstein in seinem kurtz gefasten bericht, von unserer so offt belobter Sachschischer Nation schreibet, daß sie sich zu dem reinen teutschen blutt und der wahren redlichen treu der teutschen gehalten und bekennet, welche Treu sie auch zu aller Zeit, Gott und dem Keyser treulich zu halten angelobet. 143

Az erdélyi szász polgári „nemzettudat" korai megjelenése már 1526-ban megmutatkozott, amikor a szászok a Habsburg-ház mellé álltak. Szimpátiájuk főleg a Német-római Birodalom szász városaival való gazdasági és családi kapcsolataikon alapult.144 Martin Opitz (1597-1639) német barokk költő például, aki Bethlen Gábor fejedelem (1613-1629) meghívására egy évet Gyulafehérvárott tanított, a szászokat „Germanissimi Germani" jelzővel illette.145 Az erdélyi szászok németségének hangsúlyozása a Habsburg uralkodók részéről is megjelent, például 1. Rudolfnak az erdélyi szászokhoz írt levelében (1600. nov. 4.),146 vagy amikor a bécsi udvarban Johannes Zabaniust I. Lipót aranyláncával tüntették ki 1693 júniusában.147

142 Fides Saxonum, 234. „ezért ez egy számukra kellemes küldetés volt, hogy tudniillik most már egy német és az ő vérükből származó királyt és fejedelmet akartak, akivel anyanyelvükön beszélhetnek."

143 Fides Saxonum, 310-311. „Ami a mostani állapotokat illeti, nem gondolom, hogy nagy figyelmet kellene fordítani egyik vagy másik durva paraszt vagy rosszul értesült polgár meggondolatlan szavára, hanem biztos vagyok abban, hogy a régi szász hűség és állhatatosság nálunk még nem halt meg. Igen, szüntelen remélem, hogy [igaz] az, amit nemes Franck von Franckenstein úr Kurtz gefaster Bericht c. művében rólunk, erről az oly gyakran dicsért Szász Nemzetről ír, tudniillik hogy [a Szász Nemzet] tartja magát a tiszta német vérhez és a németek igaz becsületes hűségéhez, és ezt vallja, amely, Isten és a császár iránti hűségnek mindenkori megtartását megfogadja."

144 Barta, 1986.460.

145 Vogel, 1994. 635., 44. jegyzet

146 Teutsch, 1984. 346-347.

147 Kollonich Lipót így továbbította az uralkodó szavait, amikor 1693. június 20-án átadta az aranyláncot a szászok képviselőjének: „Ihre Mayestät hat mir befohlen auch dem Herrn dieses Denkmal Seiner Kayserlichen Gnade anzuhängen, dass die Nation sehen möge, dass sie auch consideriert, und geliebt werde. Ihr lieben Leute, weil ihr Deutschen seyd, so zeigt auch, dass ihr Deutsche

109