Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből

Közlemények Franck és Gunesch korában a német vér hangsúlyozása különleges szereppel bírt. Ha az erdélyi szászoknak a bécsi udvarral folytatott hivatali levelezésébe betekintünk, láthatjuk, hogy az iratokban a „német vér" és a Habsburg király és császár, mint a szászok „természetes ura" olyan formulává vagy toposszá vált 1700 körül, amellyel a gazdaságilag és politikailag egyre jobban elnyomott szá­szok panaszaikat vezették be az udvar jóindulatának elnyerésére törekedve.148 A „németség" fogalmáról alkotott elképzelések akár a Habsburg uralkodók, akár az erdélyi szászok részéről olyan téma, amely még sok nyitott kérdést tartal­maz.149 Gunesch munkájának idézett része mindenesetre egyértelműen bizonyít­ja, hogy a szerző művét elsősorban propagandisztikus célból írta; a múlt történé­seivel bizonygatja a teljesen instabil helyzetben népének a Habsburg uralkodó iránti mindenkori hűségét. 6. Források A Fides Saxonum-ban Gunesch oldalszám megadásával pontosan hivatkozik min­den nyomtatott forrására és részben a felhasznált kéziratokra is. Idézetei nagy­részt azonosíthatók, s ebben az egyik nagyszebeni kézirat széljegyzetei is segíte­nek, melyek részben Gunesch forrásaira utalnak.150 Gunesch egyrészt a kor legnépszerűbb nyomtatott történeti munkáira tá­maszkodik: Istvánffy Miklós Históriájára (1622), az Ortelius redivvausra (1665) és Matthias Miles 1670-ben megjelent Siebenbürgischer Würgengel című művé­re.151 Ezek mellett azonban kéziratokat és levéltári forrásokat is használ. Ötször idézi Marcus Fuchs brassói krónikáját, részint annak máig kiadatlan részeit. Hivatkozik továbbá Johannes Oltard és Christian Lupinus szebeni krónikások­ra is.152 A legnagyobb terjedelemben idézett forrására, Thomas Bordán153 Virtus Redlichkeit, und Standhaftigkeit liebet, und bleibet auch ferner Eurem Kayser, und Könige treu." Zabanius, 1839. 382. 148 Vö. A szász nemzet kérelme I. Lipóthoz. ÖStA FHKA Hofkammerarchiv, Siebenbürgische Akten rote Nr. 4. 1700. február, fol. 130-135; A szász nemzet kérelme, 1701. március 6., Gyulafehérvár. ÖStA AVA Familienarchiv Harrach, Ferdinand Bonaventura I., Biographica: In der siebenbür- gischen Konferenz II. Partie (1699-1704). Vö. Trócsányi, 1988. 68. 149 Vö. Heppner, 1999.57. 150 DJAN Sibiu, Col. Bruk. EE 1-4, Nr. 48. A ceruzás széljegyzeteken szereplő utalások: Trausch 235., 236., 238.; Chronick d. G. Krauss 273.; Expeditio Schrimeriana 283. Segesvár 1601. decemberi ost­romát, Makó György cselét Gunesch nem id. Georg Kraus krónikájára, hanem Thomas Bordán Virtus Coronata c. művére támaszkodva írta meg. Vö. Krauss, 1839.173-178.; Bordán, 1839. 226. 151 Istvánffy, 2001; Ortelius Redivivus, 1665; Miles, 1984. 152 Vö. CFLO, 1848.1.; Album Oltardianum, 1860; Quellen, 1903. 73-86. — A Chronicon Fuchsio-Lupino- Oltardinum problematikájáról: Uo., XXXXVIII-LIV. 153 Thomas Bordán szül. Nagyszeben, 1589-ben lelkész Nagycsűrön (Großscheuern), 1592-ben Szelindeken (Stolzenburg), később a szebeni káptalan dékánja (1599, 1600, 1604). Meghalt 1633-ban. Schriftsteller-Lexikon, 1983.1.161-162. 110

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom