Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből
Közlemények A szerző végül röviden említi a Bocskai-felkelést (1604-1606). Nem részletezi sem a hadi eseményeket, sem a szász városok helyzetét és azt sem, hogy végül a szászok is behódoltak Bocskainak és letették a hűségesküt,136 hogy megtarthassák privilégiumaikat.137 Nyilvánvalóan nem fért bele Gunesch koncepciójába a Habsburgok szemében lázadónak tartott és a törökkel kapcsolatba lépő Bocskai uralomra kerülésének taglalása. Ehelyett Nagyszebenre tereli a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a város nem vett részt a hadi eseményekben. A város hűségének több jelét is felsorolja: menedéket adott Paul Krauseneck, Karl Im Hoff és Georg Hoffman császári biztosoknak, elnyerte a pénzverés jogát, és Rudolf császár 1604-ben bástyát építtetett az egyik városkapuhoz.138 Gunesch történelmi érvelésének vezérfonalát az uralkodóknak letett hűségeskü említése adja. A körülményeket felvázolva kísérli meg bebizonyítani, hogy az erdélyi szászok mindig is tartották magukat a hűségeskühöz, és alapos magyarázatot ad azokra az esetekre, amikor úgy tűnt, hogy megszegték azt. Ilyen különleges esetek: kérelem I. Ferdinándhoz a hűségeskü alóli felmentésért; a hűségeskü alóli feloldás Christian Lupinus lelkész által; kikényszerített hűségeskü Báthory Zsigmondnak („geswungen Eyd ist Gott leyd").139 Ezeken a speciális eseteken kívül újra és újra hivatkozik az I. Rudolf királynak letett hűségesküre, amely a tizenötéves háború gyakori hatalomváltásai közepette megmutatta az utat a (szebeni) szászoknak. Fontos azonban megjegyezni, hogy az Erdélyi Fejedelemségben a fejedelmi hatalom egy, az uralkodó és a rendek között létrejött szerződésen alapult, amelynek előfeltétele volt a kölcsönös eskü. Nem csak a rendeket lehetett tehát felelősségre vonni hűtlenségük miatt, hanem az uralkodót is, akinek kötelessége volt — többek között — a törvények, a privilégiumok és a szabad vallásgyakorlat védelme.140 Ebben az értelemben az eskü hangsúlyozása Guneschnél egyfajta burkolt figyelmeztetés is lehet a fennálló uralom felé ezeknek a kötelességeknek a betartására. Egy másik fontos, Gunesch apológiájában többször is megjelenő téma a német vérrokonság. Tény, hogy a 16-17. századi erdélyi szász identitás sokféle elemből tevődött össze. A szász rendi identitástudat fő összetevői a privilegizáltság és az államhatalomban való részesedés voltak. Ezekhez társult a szász evangélikus egyház létrejöttével kialakult vallási, valamint a humanizmus óta kialakult kulturális identitás, a melyben a német elem is fontos szerepet játszott. További tényező volt a közös történelmi tudat, amelynek megszületéséhez a folyamatosságot kifejező történeti munkák járultak hozzá.141 Ez utóbbi két komponens, a németség és a közös történelmi tudat, Gunesch munkájában is kiemelt szerepet kap. 136 1605. júl. 4. 137 Teutsch, 1984. 363-369, Daugsch, 1990. 205. 138 Fides Saxonum, 307-308. 139 Fides Saxonum, 241., 248-249, 253. 140 Rácz, 1992.157-161. 141 Vogel, 2008. 281. 108
