Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből
Közlemények gyalmi a Szász Universitassal, amíg az a németektől függ.127 Báthory Zsigmond, aki 1601. augusztus végén Moldvából lengyel, kozák, moldvai és magyar katonákkal a Székelyföldön át a Barcaságba vonult, szeptember elején ismét elnyerte Brassó támogatását, és uralma legvégéig (1602. június) jelentős segítséget kapott a várostól.128 A szász székeket is érintő, 1601. őszi-téli hadi események említése (Kolozsvár sikertelen ostroma, Báthory Zsigmond csapatai beveszik Medgyest és Segesvárt) után Gunesch Nagyszebennek Csáky István általi, sikertelen ostromára tér át (1601. november-1602. január).129 Ennek során főleg a szász főváros hősies ellenállására összpontosít, elbeszéléséből — nyilván tudatosan — kihagyva a Basta serege által okozott országos pusztítást. A generális csapatai ugyanis, Basta előírása ellenére, ezekben a hónapokban olyan könyörtelen dúlást végeztek az útjukba eső falvakban és városokban, hogy azok évtizedeken keresztül nem tudtak kigyógyulni a pusztulásból. Besztercének Báthory Zsigmond mellé történő, 1602. januári átállása után Basta téli hadjáratot indított a környékre, és a vidéket példát statuálva pusztíttatta és népteleníttette el. Alig volt olyan szász, magyar és román település a kerületben és a környező területeken, amelyet ne érintett volna a hajdúk, a vallon lovasok és a német gyalogosok pusztítása.130 A Báthory Zsigmond és Nagyszeben között 1601/1602 telén folytatott levelezésbe is bepillantást ad a Fides Saxonum. Nyilván nem véletlen, hogy Gunesch két levelet is idéz művében ebből az időszakból; témáik ugyanis újabb párhuzamot mutatnak a szerző jelenével. Báthory Zsigmond 1601. december 28-i levelében a nagyszebeniek szemére hányja hűtlenségüket és rossz néven veszi, hogy a szászok nem adtak neki anyagi támogatást: die Herrmanstäder seyn weder kalt noch warm, mit dem mund bekenneten sie zwar, daß sie ihren natürlichen Fürsten liebten, aber mit dem hertzen haßeten sie ihn, [...] die Herrmanstäder [seien] Fucos oder hummelln, die zwar kein honig einführen, aber deßen mit Lust genißen. [...] Ihr bekennet selber der Feünd sey außgezogen. Und doch liebt Ihr Ihn abwesend mehr als gegenwärtig. Ihr seyd dem Knecht gleich welchem ein Talent gegeben war, daß er dadurch mehr gewinnen solte, aber er begrub es in die Erde, daß Ers zu seiner Zeit wieder geben könte. Also begrabt Ihr auch Ihr anvertrautes Talent in die Erde daß es keinen Nutzen schaffe, Ihr versagt mir den nervum belli geld, Stück, Pulwer, die Trabanten und Proviandt, da Ihr doch fertig und bereit seydt den Feünden des Vatter landes zu geben waß sie verlangen. Derowegen könt Ihr der Straff nicht entgehen. [...]131 127 Fides Saxonum, 260-267. 128 Arens, 2001. 79., 86. 129 Fides Saxonum, 269-294. 130 Arens, 2001. 70., 86. 1311601. december 28. Fides Saxonum, 295-296. „A szebeniek se nem melegek, se nem hidegek, szájukkal azt vallják ugyan, hogy természetes fejedelmüket szeretik, de szívükkel valójában gyűlölik 106
