Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből
Közlemények Tyranney, Csakischer Versuchen, und der Botschkaischer unruehe".112 Gunescht — indoklása szerint — a nyomtatott források hiánya késztette arra, hogy ezt az időszakot részletesen fejtse ki.113 Gunesch anélkül, hogy az Erdély és a Habsburg Birodalom között 1595-ben Prágában létrejött szövetséget, Báthory Zsigmond fejedelem második és harmadik lemondását (1597, 1599) és Báthory András rövid fejedelemségét (1599) említené, Vitéz Mihály uralmát kezdi elbeszélni. Mihály,114 akit az erdélyi források gyakran zsarnoknak neveznek („walachischer Tyrann"), 1599 novembere és 1600 szeptembere között I. Rudolf magyar király (1576-1608, 11. Rudolf néven német-római császár) helytartójaként uralkodott Erdélyben.115 Gunesch rögtön uralma utolsó hónapjának, 1600 szeptemberének eseményeit ismerteti, amikor a rendek megpróbálták Erdélyből elűzni. Bár Mihály uralmát ő is zsarnokságként értelmezi (ehhez feltehetően a Markus Fuchs által kialakított sötét kép is hozzájárult116), kiemeli, hogy a szebeniek nem vettek részt az ellene irányuló ellenállási mozgalomban. Ok csak azután merték megszegni a neki tett hűségesküt, miután Christian Lupinus szebeni lelkész engedélyt adott rá. Indoklása szerint Mihály nem fejedelem, hanem zsarnok, nem helytartó, hanem mameluk és a kereszténység tagadója, aki romlásba sodorta Erdélyt. Lupinus érvelésében ez az aktus egyben az I. Rudolfnak letett hűségeskü megerősítését is jelenti.117 Mivel Mihály vajdát Giorgio Basta felső-magyarországi főkapitány Miriszlónál legyőzte,118 elűzte és ezáltal I. Rudolf magyar király erdélyi uralmát ismét biztosította119, a szerző által említett esküszegés valóban jogosnak tekinthető. Mindezt alátámasztja az a Gunesch által idézett levél is, amelyet Rudolf írt a Szebeni Tanácsnak (1600. október 1.), „melyben a császár megköszöni a Szász Nemzetnek, hogy hűek voltak hozzá a vajda vagy zsarnok kiűzésében, továbbá kéri, hogy maradjanak hűek és állhatatosak. Császári felsége azon lesz, hogy védelmét élvezhessék."120 Az 1601-1602. évek elbeszélésében a Nagyszebenért folyó küzdelem áll a középpontban. Részletesen kirajzolódik Gunesch írásából, hogyan tartották meg a szebeniek I. Rudolfhoz való hűségüket Báthory Zsigmond, Csáky István (1570112 „A nemes szászok arany hűsége és állhatatossága azonban legfőképpen a vajda zsarnoksága, Csáky kísértése és a Bocskai-féle zavargások idején állta ki a próbát." Fides Saxonum, 246. 113 Fides Saxonum, 246. 114 Havasalföldi vajda 1593-1600, Moldva ura 1600. máj.-szept. között. 115 Barta, 1986. 526-529.; Arens, 2001. 42-47. 116 Bartoniek, 1975.173. 117 Fides Saxonum, 246-249. 118 1600. szept. 18. 119 Arens, 2001.46. 120 „in welchen der Keyser der Sächsischer Nation dancket, das sie ihre Treü erwiesen in außjagung des Vayvodens, oder Tyrrannens, bittet auch ferner, das sie treü und beständig bleiben mogten, Sie Ihre Keyserliche Mayestät wolten daran seyn, das sie sein Patrocinium erfahren mögten (...)." 1600. okt. 1. Fides Saxonum, 251. 104
