Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Közlemények 3.2. A család címerhasználatának története A Forgács-ág tagjai közül elsőként Hontpázmány nembeli (II.) Tamás nyitrai és barsi ispántól ismerünk címeres emléket: 1299-i pecsétjének kör alakú mezejében cölöpösen álló, jobbra néző (növekvő) holdsarló látható. Ezután több mint száz esztendeig nincsen adatunk a család címerhasználatára. Időben következő forrásunk Forgács (I.) Péter 1402-ből ránk maradt sisakpecsétje, amelynek sisakdísze: növekvő, koronás nőalak, halántékához illesztve kétoldalt egy-egy holdsarlóval (Kát. 5.3.1. sz.). A szüzet formázó sisakdísz a későbbiekben a családtagokhoz köthető valamennyi címeres emléken felbukkan, sőt Forgács (IV.) János 1441-1446 között, illetve Forgács (V.) Miklós egyik fiának 1443-ban használt pecsétjein már pajzsba foglaltan szerepel (Kat. 5.4.1., 5.5.1. sz.). A 15. században tehát a család címere már nem holdsarlót ábrázolt, hanem egy sisakból kinövő, koronás nőalakot, amely mellett csak másodlagos motívumként jelent meg az eredeti címerábrára emlékeztető két apró félhold. Hasonló címert láthatunk Forgács (I.) Gergely 1515-ben készült sírkövén, illetve a Forgács család 1525-ben kibocsátott armáli- sán, sőt azt is tudjuk, hogy a család Mohács után is egy szüzet ábrázoló címert használt.68 A népszerű címermonda szerint a nőalak maga Mária királynő (1382-1395) lenne, aki II. (Kis) Károly király (1385-1386) gyilkosát, Forgács Balázst eszerint nemcsak Gimes várával és 35 faluval jutalmazta a merényletért,69 hanem azzal is, hogy saját képmását adta neki címerül. Ezt a históriát elsőként Bél Mátyás hagyományozta ránk Notitinja 1742-ben megjelent negyedik kötetében.70 Mivel tudjuk, hogy a Forgách grófok genealógiáját Bél elsősorban a családtagoktól kapott adatok alapján rekonstruálta,71 nem nehéz megállapítanunk, hogy a színes címermonda is a családi hagyományból táplálkozhat. Történeti alapja viszont sajnos nincsen. Csorna József már 1890-ben rámutatott, hogy a sisakpecséteken megjelenő nőalak valójában nem más, mint egyszerű segédsisakdísz, amelynek eredetileg pusztán az volt a funkciója, hogy a tulajdonképpeni címermotívum, a holdsarló dekoratív támasztékául szolgáljon, és segítsen azt a sisakhoz kapcsolni. A félholdat pedig csupán a szimmetria kedvvért kettőzték meg.72 Ezt a magyarázatot — csekély számú kivétellel73 — a későbbi szakirodalom is elfogadja, sőt a kutatás újabban arra is rámutatott, hogy a Forgácsok valószínűleg a Bebek család példájára kezdtek összetett sisakdíszt használni.74 A forrásokban 68 Csoma, 1910. 51-52. 69 DL 58652. - kiadása: Süttö, 2003. II. 338-340. (597. sz.). 70 Bél, 1735-1742. IV. 383. 71 Tóth, 2007.1.107 72 Csoma, 1890.118. 73 Varjú Elemér szerint a növekvő nőalak nem segédsisakdísz, hanem hableány-ábrázolás (Varjú, 1905. 95.): Rácz György azonban joggal mutatott rá, hogy a két értelmezés nem zárja ki egymást (Rácz, 1995. 24. [56. jegyz.]]). — Horváth Sándor szerint a nőalak Szűz Mária (Horváth 1922.14.). 74 Ghyczy, 1929.107; Nyulásziné Straub, 1987.129.; Bertényi, 2010 (1988). 118.; Rácz, 1995.16-17. 22
