Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban A pecsétek részletes leírását ezúttal is a függelékben található katalógus tartalmazza. Az 1514-ben elhunyt Forgács (I.) Gergely sírkövét Ioannes Fiorentinus készítette el 1515-ben. Eredetileg a felsőelefánti pálos kolostorban állt, majd amikor azt 1894-ben kastéllyá alakították át, a Marcali melletti Nagygombára került. Itt az 1950-es években előbb levésték róla a címert, majd összetörték és betemették: töredékeit Horler Miklós és Koppány Tibor kutatta fel 1978-ban.64 Jelenleg a Marcali Városi Múzeum őrzi, restaurált állapotban. Könyöki József 1888-ban készített rajza, valamint a sírkőről fennmaradt egyetlen fénykép szerint a kőlap felső részén csücsköstalpú pajzsban növekvő, koronás nőalak volt látható, amelynek füleihez egy-egy apró holdsarló illeszkedett.65 Forrásaink közül egyedül II. Lajos 1525. május 27-én kelt oklevelében találhatunk a Forgács család címeréről színes ábrázolást. Amikor ugyanis az uralkodó a mondott napon pallosjogot engedélyezett néhai Forgács (III.) Péter fiainak: (II.) Ferencnek, (V.) Lászlónak és Sebestyénnek, továbbá az imént említett (I.) Gergely fiainak: (V.) Miklósnak és Zsigmondinak, egyszersmind változatlan formában jóváhagyta „nemzetségi" címerüket is (nrma seu nobilitarin insignia vestra gentilia).66 Ez utóbbit a szöveg a következőképp mutatja be: kék mezőben sisak, azon növekvő, koronás szűz, feje mellett kétoldalt egy-egy befelé forduló holdsarlóval.67 Az oklevél bal felső sarkában látható festett címer megfelel a leírásnak, azzal a kiegészítéssel, hogy ezen a nőalak ruhája vörös, haja pedig szőke. — amely kék mezőben arany koronából kinövő, vörösruhás, koronás nőalakot ábrázol ezüst szárnyakkal — valójában nem a Forgács család, hanem Újlaki Miklós boszniai király jelvénye (Csoma, 1903. 32-35. [rajza: 32.]; Csoma, 1913. 43. [rajza: 13. sz.] — vö. Csoma, 1889. 24. [rajza: 13. sz.]). Végül a Tornáról származó, bevett elnevezéssel Forgács-kehelyként emlegetett ötvösremekről, amelynek talpfelületén fekete zománcos címerpajzsban koronás, növekvő nőalak látható (Budapest, 1987. II. 416-417. [Ö.9. sz. — Kolba Judit]; Budapest, 2006. 390-391. [4.100. sz. — Kiss Etele]), Lővei Pál bebizonyította, hogy nem a Forgácsok, hanem özdögei Besenyő Pál megrendelésére készült, így a rajta feltüntett címer sem hozható kapcsolatba a Forgács családdal (Lővei, 1991. 49-51. [a kehely, ill. a címer fényképe: 1-2. kép]). — Az alább említendő családtagok genealógiai viszonyait a III. függelékben található családfa szemlélteti. M Horler, 1983. 238-244. 65 Bártfai Szabó, 1910. 199. (a sírkő fényképével); Schallaburg, 1982. 687. (840/d. sz. — Balogh Jolán); Budapest, 1983. 78. (753. sz.); Horler, 1983. 237-259. (Könyöki rajza: 239. [2. kép]; a sírkő fényképei: 242-245. [3-6. kép]). 66 DL 60103. — kiadása: Csoma, 1910. 50.; MHH III. 80-82. (LXXIX. sz. — a címer színes képével); értékelése: Csoma, 1910. 50-51.; Radocsay, 1965. 259.; Radocsay, 1966. 89.; Schallaburg, 1982. 531-532. (579. sz. — Straub Éva, a címer színes fényképe: Abb. 52); Budapest, 1983. 87. (785. sz.); Nyulásziné Straub, 1987.129. (a címer színes fényképe: LII. t.); Vrtel, 1999.152. (a címer színes fényképével). — Az oklevél kedvezményezettjei közül gimesi Forgács (III.) Péter két fia, (V.) László és Sebestyén, ill. (I.) Gergely két fia: (V.) Miklós és Zsigmond nem szerepel Engel Pál genealógiai tábláin (Engel, 2001. Hontpázmány nem, 6. t.: Forgács). 67 scutum triangulare lazurei coloris excipiens galeam, quo mediotenus extat virgo formosa, cuius caput coronatum hinc atque hinc luna hemicidi figura cornibus adversis cingit (DL 60103.) 21
