Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Műhelymunkák - Katona Csaba: A sajtó szerkezet- és hangnemváltása budapesti hangulatjelentések tükrében. (1988. október-1989. január)
Műhelymunkák Máig gyakorta vetődik fel, hogy a „TV-ben is bemondták!" közhelye a klasz- szikus bölcselők latin Ipse dixit! mondásához hasonlóan vitákat elvágó „érv" volt. A televíziónak, rádiónak, újságnak a „központi igazság" kinyilatkoztatási eszközeként értelmezése 1988-1989 fordulóján már csorbát szenvedett, de voltak, akik éppen ezt nehezményezték: „Az érintett kerületekből, de máshonnan is sokan erőteljesen kritizálják, hogy egyes napilapok, s főleg a rádiókrónika adása valósággal szervezik a képviselők visszahívásáért folytatott FIDESZ-kampányt. A támadó, agresszív hangnemet — az alapos, többoldalú megközelítés helyett — általánosan elutasítják. A széles közvélemény hivatalos megnyilatkozást vár ilyen jellegű ügyek politikai és jogi megítélését, a követendő eljárást illetően."32 Akadtak aztán olyanok is, akik nem a kritikus hangvétellel kapcsolatosan fejezték ki aggodalmukat, hanem a bejáratott sajtótermékek eladásának nehézségeit boncolgatták (a visszaesés oka állítólag a papír árának emelkedése volt): „A korábbiaknál is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a Szovjetunió, a Lányok-Asszonyok,33 a Képes Sport című lapoknak az eladása. Pártszervezeteink jelzései szerint nem lehet már ezeket az újságokat eladni, mert a dolgozókat a megélhetés és egészen más problémák foglalkoztatják."34 Mint láthattuk tehát, sok hangulatjelentés írója a már-már ördögtől valóként feltüntetett „alternatívok", valamint az őket támogató sajtó elleni véleményeket vetette papírra, ám ismét hangoztatnám, kétséges, hogy mi volt ezeknek a való- ságmagva, és mennyiben dolgozott egy-egy elvakultabb jelentésíróban a kényszeres megfelelési vágy. Tény viszont, hogy akadtak olyan hangulatjelentések is, amelyek egészen másféle látásmód létét érzékeltették: „Üdvözöljük azt a törekvést a központi sajtóban, hogy ők is helyt adnak a különböző alternatív szervezetek véleményének."35 Meglepően megengedő az a vélekedés is, ami a sajtó által felkapott egyes korrupciós ügyek (pl. az Országos Rendező Iroda körül kirobbant36) taglalását 32 Az MSZMP Budapesti Bizottsága Társadalompolitikai Osztályának 1989. január 11-ei jelentése a január 4-11-ei időszak eseményeinek fogadtatásáról (2. hét). BFL XXXV. 1. c. 439. ő. e. 33 Előbbi kettő a Magyar-Szovjet Baráti Társaság lapja volt. 34 Az MSZMP XII. Kerületi Pártbizottságának 1988. december 28-ai jelentése az MSZMP Budapesti Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztálya részére. BFL XXXV. 1. c. 404. ő. e. 35 Az MSZMP Volán Tömegáru Pártbizottságának 1989. január 19-ei információs jelentése az MSZMP V. Kerületi Bizottság Agitációs és Propaganda és Művelődési Alosztálya részére (1989. január). BFL XXXV. 10. c. 1984-1989. 36 „Rendkívüli nagyságú pénzügyi visszaéléseket állapított meg az Országos Rendező Iroda munkáját vizsgálva a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A 168 óra műsorában Szilárd József, a KNEB [Központi Népi Ellenőrzési Bizottság] munkatársa egyebek között elmondta, hogy az ŐRI egyes rendezvényeinek jegybevételei magántakarékkönyvekbe kerültek. így például 1984 szilveszterén, az OKISZ [Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége] Labor által megrendelt és kifizetett műsorokból 5,7 millió forint értékű jegyet adott el a Rendezőiroda, és ez az összeg különböző alkalmazottai betétkönyveibe vándorolt. Fantasztikusan magas összegeket fizettek ki a fellépő művészek hozzátartozóinak is. Például Sas József felesége három év alatt 685 000 forintot vett fel szerkesztői munkáért, amelyet minden alkalommal olyan műsoroknál végzett, amelyekben a férje is fellépett. A KNEB megállapításai szerint a Rendezőiroda rendszeresen jelentős munkadíjakat fizetett ki 70-80 éves nyugdíjasoknak, akiket állítólag szervezési- és technikai munkatársakként 292
