Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Simon István: Egy kiegyezés vége. Reformok és illúziók

Simon István: Egy kiegyezés vége

szocializmus" reformretorikája illúziókat, várakozásokat indukált bizonyos nyugati politikai tényezőkben, döntéshozókban. Már a hatvanas évek közepétől megfogalmazódott a szociáldemokrata pártok egyes képviselői részéről, hogy az MSZMP technokrata, gyakorlatias, pragmatikus hangsúlyai, elképzelései a „szocialista" társadalom működtetését illetően, a távolabbi jövőben alkalmassá teszi/ teheti egy szociáldemokrata típusú modell kifutására, megvalósítására.6

Az egész időszakra vonatkozó reform-megújulási, „szocializmus" értelmezési problematika a nyolcvanas évek második felében más dimenzióban jelentkezett. A gorbacsovi reformok hátszelében olyan új elemek, hangsúlyok kerültek előtérbe, amelyek néhány évvel azelőtt — kis túlzással — legfeljebb a szamizdat irodalomban kaphattak volna teret. A párt által kijelölt és irányított társadalmi kiegyezés hitelét, erejét vesztette, illetve kevés volt már ahhoz, hogy radikálisabb, merészebb válaszokat találjanak a rendszer irányítói, működtetői. 1968-hoz képest is újat, hatékonyabbat kellett „kitalálni" a rendszer megmentése érdekében.

Az előremenekülés veszélyes és beláthatatlan következményekkel járó bizonytalansága felerősítette a párt döntéshozói között meglévő törésvonalakat. Az ortodoxok-reformpártiak leegyszerűsítő képlete sokkal árnyaltabb és összetettebb módon jelentkezett, attól függően, hogy ki, mit és mennyit akart érteni a rendszer-korrekción, reformon, megújuláson. A már korábban jelzett kérdés — „hogyan maradjunk elvhű kommunisták más hangsúlyokkal?" — tartalma egyre jobban elmozdult a „hogyan legyünk reform szocialisták, szociáldemokraták?" értelmezés felé.

1987-1988 fordulójától kezdték kiengedni a szellemet a palackból: a társadalmi, gazdasági problémákra adandó válaszok már nem feltétlenül a marxista-leninista ideológia által képviselt hivatalos műhelyekben születtek. Mikor, hol kezdődött a „rendszerváltozás" folyamata? Mindig nehéz kijelölni egy adott eseményt a történelmi folyamatban, amely igazodási pontot nyújthat, vagy szimbolikus jelentőségű lehet egy konkrét mozzanat megragadására, érzékeltetésére. Minden történetnek — a tények szigorúságán kívül — létezik szubjektív olvasata.

A rendszerváltozás történetében számomra az első kézzelfogható és jelzés- értékű mozzanat, az

MSZMP és az MDF szakértőinek nyilvános vitájáról — 1989. január 23-án — készített dokumentum.7 Már a megbeszélés létrejötte tulajdonképpen egy ellenzéki szervezet elismerése, és annak beismerése, hogy más dimenziókban lehet

6 Svéd szociáldemokrata újságírók — „pozitív tapasztalatok" alapján készített — tudósításai már 1960-ban megpróbálták ellensúlyozni a nyugati sajtópropaganda — Kádár-rendszerrel ellenséges — hangsúlyait. Még egyes MSZMP dokumentumok állásfoglalásai szerint is néha túl pozitív képet festettek a korabeli állapotokról, hétköznapokról. (MOL M-KS 288. f. 32. cs. 1960/10. ő. e.)

A hetvenes évek egyes tudósításai szintén elismeréssel írnak a magyarországi kommunista rendszerről: „A magyarok elismerik az anyagi vívmányokat, azonban a kommunista pártot olyasvalaminek tartják, ami más lapra tartozik, a párt egészen egyszerűen nem érdekli az embereket." (A „Partijkrant van de Partij van de Arbeid" holland szociáldemokrata kiadvány 1973. augusztusi számának tudósítása.)

7 MÓL M-KS 288. f. 11. cs. 4457. ő. e. L. az 1. sz. iratot!

229