Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Simon István: Egy kiegyezés vége. Reformok és illúziók
Forrásközlések vagy kell keresni a kivezető megoldásokat a gazdasági, társadalmi, erkölcsi válságból. Milyen mély legyen a változás, megújulás tartalma: egy többpártrendszer felé induló folyamat kezdete, vagy egy ún. „szocialista pluralizmus" köztes megoldása? Az akkori realitások még az óvatosabb megoldások felé mozdították a döntéshozókat, a reformkommunisták vezetésével irányított, ellenőrzött átalakulás még 1989 nyarán is jobban megfelelt a nyugati elvárásoknak is. Ennek ellenére fontos mozzanat volt, hogy a televízió nyilvánossága előtt folytatott vita — kapcsolódva a rendszerváltozás szimbolikus eseményéhez, a 168 Óra c. rádióműsorban elhangzott Pozsgay interjúhoz8 — a politikai demokrácia megvalósításának elkerülhetetlenségét érzékeltette, tudatosította a társadalom irányába. Lényegében ezt, az átalakulás szándékát támasztották alá az MSZMP KB február 10-11-ei ülésének határozatai is, amelynek igen kedvező volt a nemzetközi visszhangja.9 Egy évvel korábban még egy „népfrontos" keretekben megvalósítható szocializmus elgondolásai okoztak repedéseket az addigi pártállami struktúra több évtizedig szilárdnak hitt falain. Érdemes néhány gondolat erejéig felidézni egy eseményt annak érzékeltetésére, hogy a történelem szavát az események mélyebb összefüggéseit éppen a rendszer — politikájával, személyiségével nyugaton elismerést kiváltó10 — szimbolikus alakja nem ismerte fel, nem értette meg. Egyszerűen túllépett rajta az idő, a sokszor emlegetett „történelem" Pedig a „támadás" belülről, az 1960-as évek reform folyamatainak szimbolikus alakjától érkezett. Nyers Rezső személye, szoros összefonódása a reformpolitikával, hidat képez 1988 és 1989 ősze között. 1988. február közepén Nyers levelet ír Kádárhoz,11 amelyben összefoglalta gondolatait az ekkorra már egyre nyilvánvalóbb társadalmi, gazdasági válsággal összefüggő megoldási lehetőségekről. Kádár nélkül és vele szemben nem mehetett Nyers, még egy olyan elképzelés megvalósításán dolgozva sem, ami a baloldali hagyományokhoz visszanyúlva próbált megoldásokat találni a szocializmus keretein belül. A nemzet, a demokrácia, a szocializmus fogalmainak összekapcsolását kívánta egy haladó hagyományokat vállaló új kezdeményezésben, ami „szellemi műhelyként" próbálja meg bevonni az embereket a szocializmus megújításának folyamatába. A „társadalmi öntevékenység" megfoghatatlan, homályos megfogalmazása, beemelése egy korábbi antifasiszta indíttatású, összefogást szimbolizáló mozgalomba, nem nyerte el Kádár bizalmát, aki a pajzson keletkezett résként, veszélyes kísérletként értékelte az ötletet. Az „Új Márciusi Front" — * Pozsgay interjújában az '56-os eseményeket népfelkeléssé minősítette. (A kérdésre folyóiratunk több cikke is utal. — A szerk.) 9 L. a 2. sz. iratot! 10 Helmut Schmidt, a német szociáldemokrácia meghatározó személyisége, 1974 és 1982 között az NSZK kancellárja, a '90-es években is nagy szimpátiával és tisztelettel nyilatkozott Kádár Jánosról, a „felvilágosult kommunistáról". 11 MOL M-KS 288. f. 66.cs. 21. ő. e. 230
