Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Simon István: Egy kiegyezés vége. Reformok és illúziók
Forrásközlések összetettségében táplált várakozásokat és reményeket politikailag Európa keleti és nyugati felén egyaránt. Az 1956-os októberi események — a hatalom számára — fenyegető tanulságai2 az ún. kétfrontos harc által kijelölt taktika és stratégia alapján vonult végig az Magyar Szocialista Munkáspárthoz kötődő időszak évtizedein.3 Az „aki nincs ellenünk, az velünk van" jelszó4 jegyében a társadalommal megkötött kiegyezés volt a „legvidámabb barakk" működtetésének vezérlő elve. A kádári vezetésnek létkérdés volt a rendszer eladhatósága mind befelé, mind kifelé.5 A hatalom felismerte: nem elég retorikailag, szimbólumok mentén elhatárolódni a sztálinista múlttól, hanem meg kell teremteni a megújulási képesség állandóságának illúzióját. Egy olyan „szocializmus modell" működtetése és menedzselése történt a hatvanas évek közepétől — tulajdonképpen a rendszerváltozás küszöbéig — amely a „hogyan maradjunk kommunisták új hangsúlyokkal, megközelítésekkel?" dilemmájával érzékeltethető legjobban. A „kispolgári fogyasztói 2 Közkeletű vélekedés, hogy a „legvidámabb barakk" fogyasztói szocializmusa 1956 fenyegető példája miatt kaphatott zöld utat Moszkva részéről. A kádári relatív jóléti—liberálisabb puha diktatúra megvalósíthatósága szempontjából ez részben lehet magyarázat. Ezen a logikai úton haladva, a prágai tavasz emberarcú kísérletének megfojtása után Csehszlovákiában is egy, a hazánkban létrejötthöz hasonló „szocializmusnak" lehetett volna létjogosultsága, azonban ott a gorbacsovi reformokkal szemben is bizalmatlan irányvonal létezett 1969 és 1989 között. Lehetséges magyarázatként talán elég a geopolitikai realitásokat figyelembe venni: Csehszlovákia határos volt az NSZK-val, így leggyengébb láncszemet jelentette a Varsói Szerződés érdekei szempontjából. 3 A forradalom utáni megtorlások éveiben minden oldal „fogást" keresett, a hatalom, illetve az ellenállás különféle lehetséges formáit kereső szellemi értelmiségi csoportok is. A Nagy Imre körül 1953-1956 között kialakult mozgalom újjáéledésének, a különböző — a rendszer ellenzékét jelenthető népi, baloldali, nemzeti kommunista, urbánus — irányzatokat képviselők szélesebb összefogásának lehetősége fenyegető realitást jelentett a kádári konszolidáció számára. Ezt érzékeltetik az 1958 és 1961 között keletkezett állambiztonsági jelentések, értékelések, amelyek az írószövetség feloszlatása óta a legjelentősebb ellenzéki megmozdulás veszélyére hívták fel a figyelmet az ún. „Tompa-társaság" összejöveteleivel kapcsolatban: „Céljuk újra létrehozni az 1954-es ellenzéki frontot a kommunista-népi-urbánus vonal mentén, beilleszkedve kisebb kompromisszumokkal a kulturális életbe, irodalmi konszolidációba és ezzel a politikába is." — olvasható a BM Vizsgálat Osztály vezetője, Hollós Ervin alezredes által készített értékelő jelentésben. 4 A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1961. december 8-ai ülésén hangzott el a kádári időszak taktikáját kifejező megállapítás. 5 Apró Antal 1956. október végén levelet írt az MDP KV Elnökségéhez. Ebben a szocializmus és a párt megmentése érdekében javaslatokkal élt, és az akkori helyzetből adódóan, a kommunista párt sorsával kapcsolatos kétségeit is megfogalmazta: „A párt befolyása napról napra csökken, politikai kezdeményező ereje alig van, az események után kullogunk, ha ez így megy, szétesik a párt. Erős jobbratolódás lesz az országban, amit nem leszünk képesek megállítani... Előfordulhat — bár ennek nem szabad bekövetkezni —, hogy többpártrendszer következtében kis ellenzéki párttá válunk, megfosztva attól a hatalmas erkölcsi erőtől, amit két forradalmon át, mint a párt tőkéjét összegyűjtöttünk." Megoldási javaslatai tulajdonképpen a kádári korszak tartalmának alapvetése: gazdasági, szociálpolitikai reformok, amelyek kielégítik a tömegeket, továbbá nemzetközi kölcsönök nyugatról is. Érdekes mozzanat, hogy Apró ezt a levelét 1989-ben elküldte Grósz Károlynak is, figyelmébe ajánlva a pártfőtitkárnak a benne megfogalmazottak hasznosítását. (MOL M-KS 288. f. 67.cs. 2. ő. e.) 228
