Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Simon István: Egy kiegyezés vége. Reformok és illúziók
SIMON ISTVÁN EGY KIEGYEZÉS VÉGE REFORMOK ÉS ILLÚZIÓK END OF A COMPROMISE. REFORM AND ILLUSIONS: By the turn of the years 1988-1989 the financial, moral and reform reserves of the Kádárian model ran out. The decisions of the party conference in May 1988 pointed out that previous tactics and strategy should be rethought; economical and social reforms should be implemented as soon as possible in order to save the whole system.The study — by presenting documents of the Hungarian Socialist Workers' Party — demonstrates the moments of this process by putting into focus the debate of the reform pressures and the two symbolic figures of the system. Besides the different reform explanations, a dialogue began with the more radical organisations and — regarding the accelerated events — some sharp ideas of the party members from the middle of 1989 also appear. Az 1990 utáni értékelések, publikációk, diskurzusok jól mutatják az alapproblémát: nehéz sémákban gondolkozva, fekete-fehér leegyszerűsítések mentén véleményt formálni, ítéletet alkotni a „legvidámabb barakk" időszakának eseményeivel, jellegével kapcsolatban. A diktatórikus berendezkedésű, kommunista ideológiájú rendszer jellemzésénél az elnyomó attitűd hangsúlyozása, az egy- pártrendszer1 kizárólagossága a meghatározó elem. Ebben az összefüggés-rendszerben másodlagos az árnyalatok sokszínűsége, függetlenül annak vélt vagy valós okaitól. Egy másik megközelítésben a „megengedő-belátó" effektus alapján a változó hangsúlyok, árnyalatok, problémakezelések felülírják az ideológiai alapvetésű diktatórikus meghatározottság értelmezést. Az objektív történelmi adottságok, mint cselekvési lehetőségek keretei — és egyúttal korlátái — jelentik az elvárt, elvárható cselekvések mércéjét, megítélését. Eszerint Magyarország 1945 után egy antidemokratikus politikai, katonai szövetség részeként kiszolgáltatott passzív fél, az események áldozata volt, a megfelelés kényszere, az alkalmazkodás volt a lehetséges mozgástér, illetve az adott kereteken belül érvényesíthette önállósági törekvéseit. A mindenkori politikai vezetés felelőssége, hogy az adott időszakban mennyire élt a lehetőségekkel. A kádári szocializmus a fentiekből következően egy olyan kísérlet leképezése, amely a tanulságok, az objektív lehetőségek, a félelmek és az illúziók 1 Az állami szervek pártirányításáról több KB és PB határozat született 1957 és 1989 között. A reformfolyamatok tartalmától függően, bár változó hangsúlyokkal — egyes esetekben több önállóságot megfogalmazva az államigazgatási szervek működésével kapcsolatban — a lényeg nem változott: a társadalom egészére kiterjedő ideológiai, elvi, politikai irányítás biztosítása. Levéltári Közlemények, 82. (2011) 227-238. 227
