Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése. Sikertelen kísérlet a megmaradásra
Forrásközlések érdeklődéssel várták" s a bejelentést „vegyes érzelemmel fogadták", bár „a döntés különösebb zavart nem okozott". Több helyen vitatták a kormány határozatát, mondván „a kormány feláldozott bennünket azért, hogy a helyén maradhasson". Nógrád megyében azt kifogásolták, hogy „a miniszterelnök két héten belül megváltoztatta a véleményét a testület szükségességéről". Ekkor még sok egységnél reménykedtek abban, hogy az „önkéntes területi véderő" létrejön a HM keretein belül, bár a vélemények eltértek abban, hogy hányán vállalnak majd szolgálatot. Vas megyében a jelentés szerint nem kívántak vállalni feladatot. „Győr-Sopron megyében elhangzott olyan megjegyzés, hogy »lapátos katonák nem akarnak lenni«, ám az állomány várhatóan 40 százaléka átlépne az új védelmi szervezetbe." A jelentés szerint: „az egységek többségében a szolgálatellátás folyamatos", ami arra utalt, hogy még mindig reménykedtek valamiféle jövőben. Október 20. után azonban erre már nem volt lehetőség, s Borbély Sándor kiadta utolsó, nyugalomra intő intézkedését,37 amelyben arra hivatkozva, hogy amíg a Magyar Közlönyben meg nem jelenik a megszüntetésről szóló törvény, szükséges a „szolgálat ellátás feszességét, biztonságát a továbbiakban is biztosítani". Borbélyt ekkora már minden döntésből kihagyták, ugyanis a Magyar Közlöny 73. száma október 21-én, szombaton megjelent, amely csupán ezt az egy törvényt tartalmazta. Vagyis az utolsó parancs 24 órán belül érvényét vesztette. Néhány nappal később, a felszámolási feladatok megbeszélésére már Dósa István hívta össze a budapesti és a megyei parancsnokokat, helyetteseiket és az ügykezelési főelőadókat.38 Az ősz folyamán a hajdani munkásőrállomány egy ideig aktívan szervezkedett, hogy az év folyamán sok helyütt létrehozott munkásőr baráti köröket tovább éltessék, minta alapszabály is készült, helyiségeket, tárgyakat kértek a felszámoló bizottságtól (emlékszobákat és emlékfalakat kívántak felállítani). Ezek pozitív elbírálására azonban a felszámoló bizottságnak nem volt lehetősége.39 A megyei megbízottak folyamatosan jelentettek a felszámolás végrehajtásának állásáról, a fegyverzet, a felszerelések és ingatlanok átadásáról a HM és a PM részére, s eközben jelezték a gondokat is. A jelentések szerint a munkásőrök fegyelmezetten, becsülettel hajtották végre „a számukra egyetlen utolsó feladatot, a felszámolást", s eközben „az állomány vitatja az ily módon történő felszámolást, az eddigi 32 év becsületes munkáját".40 Másutt az őrzést átvevő honvédségi alakulatokra volt panasz a parancsnokok visszaélései, az italozások, kisebb lopások és a fegyelem teljes hiánya miatt.41 * 37 MOL M-KS 295. f. 1. cs. 1989/2. ő. e. A munkásőri tevékenység biztosítása. 38 Uo. A Munkásőrség országos parancsnoka első helyettesének 046/1989. számú intézkedése. (1989. október 23.) 39 A Bizottsághoz számos kérelem érkezett, melyekben iskolai, klub, szociális célokra kértek munkásőr ingatlanokat. 40 MOL XIX-A-98. (260. d.) A Pest megyei Felszámoló Bizottság jelentése Dósa István vezérőrnagynak. 1989. december 13. 41 MOL XIX-A-98. (260. d.) Jelentés a Munkásőrség Szolnok megyei felszámolásának tapasztalatairól: „Összességében az őrzést ellátó [honvédségi] alakulatok a bajtársi szellemtől, az általunk meg200
