Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése. Sikertelen kísérlet a megmaradásra
Forrásközlések A szerzők szerint: „A helyzetértékelés igazolja, hogy a Munkásőrség a Magyar Népköztársaság védelmi rendszerének jelentős eleme, megléte erősíti az ország védelmi képességét, felkészültségénél fogva könnyen illeszthető az új védelmi rendszerbe, ezáltal is csökkenthető a védelmi kiadás." A szűk egy oldalon összefoglalt következtetések egyértelmű mondatokban fogalmazták meg: a korábbi jogszabályok megváltoztatásával, a társadalmi és gazdasági feltételek hatása miatt „a testület alkalmazhatósága lehetetlenné válik", s a szervezet átalakítása szükséges. „A nemzetközi helyzet lehetővé, az ország gazdasági helyzete szükségessé teszi a védelem kiegészítését egy területi elven, minimális költséggel működő önkéntes szervezettel. [...] A Munkásőrség ennek alapját képezheti", mert a „védelmi feladatok egy szektorát kitölti". Mint a későbbiekben látni fogjuk, ezt az elképzelést a HM vezetése is támogatta. A szalonképesség megtartása érdekében a Munkásőrség Országos Parancsnoksága tervbe vette a névváltoztatást. (Ez egyébként az 1989. április 22-ei parancsnoki értekezleten is felmerült, az MSZMP-t képviselő Fock Jenő egyenesen támogatta.) A kérdésről nem először beszéltek, amire Borbély Sándor utalt az MSZMP KB május 8-ai ülésén, amikor a KB átengedte a Munkásőrség felügyeletét a Minisztertanácsnak. (A MOP hónapok óta készítette előterjesztéseit pozíciójának megerősítése érdekében, a döntés azonban nem ebbe az irányba mutatott.) Borbély akkor még elutasította a felvetést,15 csak hónapokkal később — élesebb politikai viszonyok között — az augusztus 28-ai Vezetői Koordinációs Értekezletet követő állásfoglalásában vélte elképzelhetőnek a testület névváltoztatását. Hozzátette azonban, „hogy egy-egy szimbólumnak (pl.: vörös csillag, névadók16) megváltoztatásával az állomány egy része valószínű el fogja hagyni a Munkásőrséget, és erre fel kell készülni". Az országos parancsnok egyúttal utasította a „propaganda és sajtóosztály vezetőjét, hogy a Munkásőrség szimbólum- rendszerének módosítására tett javaslataikat [!], a programban kijelölt feladattal összhangban, terjessze a Parancsnoki Tanácsülés elé!"17 A szeptember 14-re elkészült javaslat többféle változatot terjesztett a szeptember 26-ai Parancsnoki Tanácsülés elé.18 Az előterjesztés a következő 15 „Az új név is úgy bukkant fel, már tavaly fölbukkant egy nagy tanácskozáson, egyetemi tanár javasolta, hogy meg kellene gondolni, legyünk népőrség. Annak idején, amikor a Munkásőrséget tárgyalta az Ideiglenes Központi Bizottság [1957-ben], ez a név föl is bukkant, a Népőrség, a Nemzeti Gárda is fölbukkant, Nemzetőrség is fölbukkant. Fock elvtárs javasolta már ezelőtt tizennyolc éve, hogy ezt a nevet meg kellene változtatni. Én is azt gondolom, hogy most maradjon meg a Munkásőrség még, és később kell majd ezen gondolkodni!" MOL M-KS 288. f. 4. cs. 260-261. ő. e. 16 A munkásőregységeket (zászlóaljakat) munkásmozgalmi (munkásőr) vezetőkről, mártírokról nevezték el, ami eltért a honvédségnek a magyar történelemből merítő névelnevezési gyakorlatától. Ezek a nevek szélesebb tömegek számára teljesen ismeretlenek voltak, leszámítva néhány '56-os „mártírt" (pl. Sziklai Sándor). 17 MÓL M-KS 295. f. 1. cs. 1989/6 ő. e. 18 MÓL M-KS 295. f. 1. cs. 1989/5 ő. e. Javaslat a testület szimbólumrendszerének módosítására. Borbély Sándor tájékoztatta az ülés résztvevőit, hogy „az SZDSZ és a FIDESZ »frontális« táma194
