Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Közlemények a globális szolidaritásig. E kötődések többsége kulturális természetű, tehát a művelődésügy hatókörébe tartozó. [...] A jelenlegi zsákutcából kiindulva két fogalom emelhető ki: működőképesebb és lakhatóbb, »kedvesebb hazát« szeretnénk. E kettősség mentén jelölhetők ki a művelődési stratégia további tartományai. Az első cél a nagyobb hatékonyság, teljesítőképesség szolgálata. A másik a minőségibb, teljesebb életre való egyéni alkalmasság fejlesztése. Ezek az általánosságok lefegyverzőek lehetnek. Hát eddig nem erre törekedtünk? Valóban, egyre inkább. De a jövőben még radikálisabban szakítani kell az évtizedek előtt — végül is éppen a fönti általánosságok jegyében — kialakított személyiségeszménnyel. Az egyéniséget a közösség szolgálatába állító, annak alárendelő, abban föloldódó személyiség helyébe a szabad, autonóm, jelentős mértékben öntörvényű polgárok (citoyenek) eszményét kell helyezni." A múltat más szemszögből is bírálta. „A mi társadalomeszményünk jóval nagyratörőbb volt, mint a tőkés társadalomé. Sőt: nekünk volt történelmi célképzetünk, a tőkés társadalmaknak jobbára jelenidejű értékrendjük és társadalomeszményük volt csupán. Paradox módon azonban a kezdeti világforgató lendület után a kelet-európai átlagember életprogramja jellemzően kisszerűbbé vált, mint nyugati társaié. Ezen is gyökeresen változtatni kell. Polgáraink és intézményeink elé messzebbre törő célokat kell állítani, többet, nagyobbat kell akarni." Észrevette azonban a kisebb ellentmondásokat is, és igyekezett tudatosan megmagyarázni mi lenne a legjobb. „Nemzeti bajaink egy része abból az önkizsákmányolásból fakad, amelybe [az utóbbi] egy-két évtizedben a lakosság vitte magát." Ennek ellenére mégis kedvezőbb kiinduló helyzetben van a magyar társadalom, mint többi kelet-európai társa. Mindazonáltal „a művelődésügy fontos kötelessége, hogy több magabiztosságot sugalljon a személyes és közösségi életcélokhoz". Megfogalmazta az állam szerepét is, amely már nem az újraelosztó szerep, a társadalmi eredetű forrásokat nem kell államosítani, hanem a művelődést és annak finanszírozását a helyi közösségekre kell bízni.56 A többi, az adott területet felügyelő minisztériumi szervezeti egység által kidolgozott tervezet a művelődésügy meghatározott részeinek gondjait és céljait igyekezett összefoglalni. A közművelődés új irányait megfogalmazó munka elsőként azt szögezte le, hogy a bekövetkezett változások hamarosan új feltételek és körülmények közé fogják helyezni a kultúrát. Ezek alapján újra kell majd gondolni a közművelődés társadalmi jelentőségét, valamint tartalmát és funkcióit is újra kell fogalmazni. Emellett azonnali cselekvést követel a közművelődés „anyagi, tárgyi és személyi feltételeinek romlása, a további romlás mérséklése". A változtatás irányainak kijelölésébe már be kívánták vonni a széles társadalmi nyilvánosságot, és a különböző elemzések, vélemények, érdekek és igények figyelembe vételét ajánlották, illetve a közművelődés esetében szélesíteni kívánták annak társadalmi hatását. Ezzel kapcsolatban ki is jelentették, hogy a helyi népművelő szakemberek „legjobbjai már több mint egy évtizede felismerték a változtatás szükségességét 56 Uo. A Kiadói Főigazgatóság nehezen olvasható aláírású munkatársának feljegyzése. 140
