Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

csak a legalapvetőbb feladatait határozza meg, és engedjen tág teret az autonóm szerveződéseknek, törekvéseknek, hogy az egyéni képességek és vállalkozások kerüljenek előtérbe. A korábbi nagymértékű állami dotáció vonatkozásában már csak a támogatási kötelezettséget szögezték le, de azt is egy új, átlátható rendszerben. Ezzel kapcsolatosan a különböző szervezetek és intézmények gazdasági önállósításának igénye az állami költségvetés nagy nehézségei miatt vált szükségessé.55

A különböző művelődési területek megreformálását célzó tervek ismertetése előtt kiemelésre érdemesnek tartom egy erősen szkeptikus hangvételű írásmű tartalmi összesítését is. Készítője egyértelműen leszögezte, hogy valamiféle koncepció alapfeltétele — valamiféle koncepció. Meg is magyarázta kétkedése okát. „Arra gondolunk, hogy ha a művelődéspolitikai koncepció, mint dokumentum létrehozására szolgáló folyamat kiindulásakor nincs jelen valamilyen célképzet, valamilyen gondolat, tehát a köznapi értelemben vett koncepció, akkor az a valószínűleg több hónapos szövegalkotás során sem fog létrejönni." Vagyis, ha a tárca nemigen tudja megfogalmazni, hogy mit akar, akkor a különböző szakértők sem tudnak segíteni. „Nagyobb gond lehet a következő. Vajon tudjuk-e, hogy az év vége felé, amikorra a koncepció elkészültét előirányozzuk, merre tart majd az ország? Csak annyit tudunk nagy valószínűséggel, hogy az év során folyamatosan változó politikai erőtérrel, oda- s visszarendeződő értékrendekkel számolhatunk." Ennek ismeretében célszerűbbnek vélte egy rövid, két-három hónapos tervet készíteni. A tervezet ezen túlmenően további fontos kérdéseket és alapelveket is megfogalmazott. Feltette a kérdést: „merre halad az ország, és ebben mi a művelődés szerepe?" Erre igyekezett választ is adni. „Legáltalánosabban az ország célja a világ élvonalától való leszakadás megállítása, nagyobb távlatban a felzárkózás Európához lehet. Ennek érdekében a legnagyobb mértékű nyitottságra lesz szükség a világ iránymutató országaihoz, mindenek előtt Nyugat-Európához." Ennek alapján fogalmazta meg a művelődés szerepét: a nyitottság elősegítése, a hazai fogékonyság kialakítása, a világpiacképes szellemi termékek születésének segítése. Ezzel kapcsolatban főleg a kommunikáció alapját jelentő nyelvtudás fejlesztését emelte ki. Rámutatott viszont a veszélyekre is. „Félő ugyanis, hogy a mai méreteket többszörösen meghaladó nemzetközi szellemi és személyes forgalom következtében elmosódik a személyes jelleg, lazulnak a gyökerek. Az identitás gyengülése nemcsak kollektív pszichés tünetekkel fenyeget — egy ponton túl nemzetközi helytállásunkat is veszélyezteti, ha túlzottan feladjuk egyéniségünket, az eredetiségünket." Emiatt a kultúra feladata a nemzeti azonosság ápolása, „a szűkebb lokálpatriotizmustól az ország közösségén át a határokat meghaladó magyarságig, majd egy dunatáji identitás erősítésétől az európaiságon át

55 MÓL XIX-I-9-j-33. tétel-203/KA-1989. Egyéb jellegzetes korabeli kifejezések: ideológiamentesség, nyitottság, európaiság, emberi jogok, mecenatúra, decentralizálás, biztos egzisztencia stb.

139