Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Közlemények Általános szinten a tárca mélyreható reformokat tartott kívánatosnak. „A magyar iskolarendszer átgondolt és összehangolt strukturális és tartalmi reformja elkerülhetetlen. Megalapozásához és megvalósításához a közoktatás állapotának és körülményeinek reális számba vétele, az anyagi, a személyi, a jogi és a szakmai feltételek összehangolt fejlesztésére kell törekednünk. Az összefüggésekre is kitekintő oktatáspolitikai koncepciót kormányzati szinten is össze kell hangolni az államháztartás és a költségvetés, a területi önkormányzatok és a szociálpolitika napirenden szereplő reformjával. Le kell szögeznünk azt is, hogy a közoktatási rendszer stabilizálásának és kívánatos fejlesztésének nélkülözhetetlen alapja és elengedhetetlen feltétele a családi nevelés körülményeinek javítása — a család erkölcsi-politikai rehabilitálása és a gyermeknevelés normális anyagi-szociálpolitikai feltételeinek megteremtése révén."26 Az egész oktatás színvonalfejlesztésének szükségességén túlmenően leszögezték, hogy a valódi tartalmi és szerkezeti változtatások véghezviteléhez elsősorban a jogszabályi hátteret (főleg az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényt) kell átalakítani. A szakmai, politikai és gazdasági jellegű módosítások igénye ekkor vegyesen mutatkozott meg, melyek közül a legfontosabbak: a helyi iskolai autonómia megteremtése, az igazgatói kinevezések rendezése, az iskolák önálló gazdálkodása, az egyházi- és magániskolák helyzetének rendezése, a tantervi előírások módosítása, az érettségi követelmények egységesítése, a pedagógusok fizetésének rendezése, a középfokú oktatás struktúrájának átalakítása (pl. hat- osztályos gimnáziumok bevezetése), a tankötelezettségi korhatár kiterjesztése stb. Még a „tankönyv-dzsungelben" való rendteremtés igénye is megjelent.27 A hangsúlyt a széles elméleti és szakmai képzés kialakítására, a specializáltság növelésére, valamint a vállalatoknak a képzésbe történő nagyobb bevonására helyezték. Jóslataik szerint meg fog nőni az át- és továbbképzés szerepe. Ebben kitörési pontokat is meghatároztak: az elektronizáció fejlesztését (ideértve a számítástechnikát is), a biotechnológiai [!] kutatás és képzés emelését, illetve a pénzügyi-, marketing-, idegenforgalmi- stb. menedzserképzés, valamint a nyelvtanulás kiemelt fejlesztését.28 Ez utóbbinak a kiszélesítése a rendszer utolsó évében az egyik fő céllá vált. A felsőoktatási intézményekben sorra alakították meg a nyelvi tanszékeket, és az elképzelések szerint az elkövetkező tíz esztendőben az akkori létszámnál az egyetemeken kétszer, míg a főiskolákon ötször annyi idegennyelv-szakost kívántak képezni.29 Az új oktatási elgondolásokat is a már egyre jellemzőbb elképzelésekkel és fogalmakkal írták le. Kijelentették, hogy a „jelenlegi oktatási intézmények merevségeit, a központi kötöttségeket oldani kell. Egy rugalmasan alkalmazkodó, 20 MÓL XIX-I-9-r-3. tétel-sz. n.-1989. 27 MOL XIX-I-9-ZZ-31. tétel-487/SA-1988. 28 MÓL XIX-I-9-d-3838-1989. 29 MÓL XIX-I-9-d-1654-1989. 128
