Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén

székeinket támadások a korábbi vélt vagy valós privilegizált helyzetük miatt, anélkül, hogy a mai tényleges helyzetet mérnék fel. A polarizálódó és pluralizálódó magyar társadalomnak megfelelően különben ezeken a tanszékeken sincs már egységes szemlélet, szinte minden ma működő párt és szervezet tagjai megtalálhatóak közöttük." A tárca azt is kijelentette, hogy nem ideológiát akarnak közvetíteni, nem kívánják propagálni a marxizmust, de elengedhetetlennek tartják, hogy a felsőoktatásban tanuló ifjúság társadalomelméleti képzést kapjon „természetesen a legszélesebben értelmezett ideológiai-politikai pluralizmus alapján". Ennek elérésére „az európai társadalmi és értelmiségi léthez szükséges társadalomtudományi ismeretanyag felvállalására ösztönözzük tanszékeinket".23

1990 elején ebben a kérdésben már így fogalmaztak: „A marxizmus kizárólagosságának megszüntetését, a tudományos igényű és színvonalú valamennyi társadalomtudomány egyenjogúságát előmozdító intézkedéseket a felsőoktatási közvélemény döntő arányban helyesléssel fogadta. [...] Kialakulóban van a pártideológiától mentes, az intézményi autonómiára épülő, modern diszciplínáknak teret adó oktatási rendszer."24

Az oktatási viszonyok korszerűsítési igényeinek megfogalmazása

Az általános célok formálódása

Az 1989-es évet vizsgálva az iskolai végzettség formális mennyisége szerint Magyarország átlagos helyet foglalt el a nemzetközi összehasonlításban. Az aktív keresők egyharmada alapfokú végzettséggel rendelkezett, több mint felük középfokú iskolát végzett (beleértve a szakmunkásképzőt is), és kb. egy tizedüknek volt felsőfokú végzettsége. Ezek a korabeli megfogalmazásban is csak „formálisan kielégítő" adatok azonban jelentős bajokat, „feszültségeket" takartak. Legnagyobb problémának a szakképzettek szűk specializálódását tartották, az egyéb szakképzés és az ebből fakadó további szaktudás hiányát, illetve ezzel kapcsolatban az oktatási rendszer rugalmatlanságát (pl. hogy nem vette figyelembe a foglalkoztatók egyre változó igényeit). Mind égetőbben jelentkezett a számítástechnikai ismeret-hiány, és ismételten hangsúlyozták az alacsony fokú idegennyelvtudást. Mindezek mellett nem rejtették véka alá, csak nyakatekerten fogalmazták meg, hogy sok tekintetben a „nem kielégítő tudás hasznosulását a motiváltság és a munkához kapcsolódó értékek hiányai is fokozzák".25

11 MÓL XIX-I-9-d-3978-1989.

24 MOL XIX-I-9-C-1990. február 19. Egy miniszterhelyettes már 1987-ben ezt állapította meg: „Szívós nevelőmunkával sikerült az embereket lebeszélnünk a túlvilági boldogságról, ezért itt a Földön és most akarnak jól élni." (MÓL XIX-l-9-e-1987. július 13.)

25 MÓL XIX-I-9-d-3838-1989.

127