Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Közlemények „az akkor már 50%-ban leírt állomány fejlesztésére az eltelt időszakban nem került sor". Pedig ezzel szemben „a szakmunkásképzés a gazdaság igényeit csak akkor tudja teljesíteni, ha az a gazdálkodó szervezetek technikai, szellemi erőforrásaira épül". Mindeközben a különböző gazdálkodó szervek a gazdasági helyzet romlása, illetve „a tanulóképzés növekvő költségei, továbbá a munkaerő-gazdálkodás bizonytalanságai miatt vonakodnak gyakorlati oktatást vállalni, mivel az számukra veszteséges".14 „Ma már senki sem mondja itthon, hogy a szakmunkásképzés a párt élcsapatának adja a közvetlen utánpótlást. A támogatások elfogytak, elkoptak, megszűntek. Ezzel egyidejűleg megjelent a munkanélküliség. A gyárak jó része munkaerő felesleggel rendelkezik, akiket vagy át kell képezni, vagy el kell bocsátani. Miért költsön az üzem új tanulóra?"15 A felsőoktatás helyzete a nyolcvanas évek végén Aggasztó problémák nehezítették az egyetemek és főiskolák politikailag amúgy is kényes helyzetét. Az ország gazdasági teljesítőképességének romlása közvetlen hatást gyakorolt a felsőoktatásra. A pénzügyi nehézségek (kifejező korabeli megfogalmazásban: „nyomorúságos helyzet") befolyásolták az oktatás körülményeit is, és a hallgatók életszínvonala számottevően romlott. Az egy főre jutó közvetlen pénzbeli állami támogatás 1988-ra fokozatosan 14 460 Ft-ra nőtt — azonban reálértéken 14%-kal kevesebbet ért. Ez a csökkenés a felsőoktatásban „súlyos helyzetet teremtett, feszültségek forrásává vált. Természetes következmény, hogy felerősödött a támogatások elosztás-politikájának bírálata, mind a személyek közötti megosztás mechanizmusáé, mind felhasználhatóság szerinti megoszlásé."16 A felsőoktatás korábban kidolgozott lényegi átalakítása (új szakosodási rend, tantervi irányelvek kidolgozása, a hatáskörök kiigazítása, a tankönyv- és jegyzetügyek rendezése stb.) is késedelmet szenvedett, egy részük pedig jórészt a gazdasági feltételek hiánya miatt el is maradt. A gép- és műszerpark itt is elavultnak számított, az épületek leromlott állapotban voltak, és nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számított a hallgatói létszámarány (ekkor 65-66 ezer fő).17 A rendszerváltás időszakában jól jellemezte a körülményeket a következő megállapítás: „A magyar felsőoktatás válságba került. E válságjelei akkor jelentkeztek, amikor az extenzív fejlődés forrásai kimerültek. A felsőoktatás struktúrájában és prioritásaiban a negyvenes évek végén végbement alapvető változások eredményeképp ugyanis felsőoktatásunk rugalmatlanná vált, gyakorlatilag megszűntek a minőségi követelmények teljesülését biztosító automatizmusok, a 14 MÓL XIX-9-r-2. tétel-sz. n.-1989„ valamint: XIX-I-9-d-3848-1989. 45 MÓL XIX-I-9-r-2. tétel-sz. n.-1989. 16 MOL XIX-I-9-P-52. tétel-179-1988. 17 MOL XIX-I-9-P-92. tétel-179-1989. 124
