Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Molnár András: A Csány László ellen indított vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838)
tagjait valamely veszély érné, úgy vélte Csány úr, hogy a felmenésre senkit kényszeríteni nem lehet, hanem szabad vállalkozókból kellene a választmánynak állani, s ő erre magát ajánlotta is olyformán, hogy ha más senki el nem megy is, ő kész elmenni, s magát a közjóért akármire is kitenni. Az 5-re: Bizonyságot tehetne még e tárgyban tisztelendő Boboroczki77 tárnoki lelkész úr. Ötödik tanú Fiiszár György, kollátszegi apát, lelkiismeretére megkérdeztetvén, általában ezen fellebb érdeklett kérdőpontokra összefoglalva a következő vallást tette: 1837. esztendei szeptember 25-én Zala vármegyében folytatólag tartott közgyűlésében jelen lévén, az ott előfordult tárgyakban, s jelesen a fenséges Helytartótanácstól érkezett, s Pozsonyba összegyülekezendő választmányt tilalmazó kegyes parancsolatnak érdemében Deák Ferenc táblabíró, Horváth János császári királyi kamarás és Csány László táblabíró urakat hallotta a tanú szólam. Deák Ferenc úr a kegyes parancsolatot törvényes úton érkezettnek ugyan, de az 1715-i 31. törvénycikkelyen nem alapithatónak tekintvén, a tekintetes közönségnek megbírálása alá bocsátotta: ha vajon a fenn nevezett parancsolatot puszta fenyegetésnek, vagy valóságos erőszaknak tartja-e? Méltóságos Horváth kamarás úr a kegyes parancsolatnak minéműségi taglalásába nem bocsátkozván, magára és választott társaira annak megszegését könnyen következhető ízetlenségek tekintetébül, valamint azelőtt, úgy most is a felmenetelrül lemond, társainak kényére hagyván, ha vajon készek leendenek-e a könnyen reájok is háramlandó ízetlen következéseknek elmellőzésével a felmenetelre. Csány László úr felszólalván, azt javallottá, hogy a kinevezett választmányoknak a kegyes parancsolat ellenére is el kell menni, s ez vonakodván, önként vállalkozókat kell felszólítani, ezek nem találkozván, ő maga kész a közjóért magát feláldozni. Többnyire pedig különös, a nála szokottakon kívül csípős, a kormány ellen intézett kifejezésére nem emlékezik, annál is inkább, mivel attól tartván, hogy lelkes előadására a tekintetes közönség a kijelölt választmányt talán továbbra is megállapítani szándékozván, az egyes tagokat az elmenetelre erőltetni fogja, amitől gondolkozása szerint önként irtózván, minthogy kineveztetésekor jelen sem volt, s azért tüstént ellene sem mondhatott, a gyűlésből megszökött, s így utóbb mi történt, nem tudja. Tanúnak Ágoston JózseP8 táblabíró, s sümegi uradalom ügyvédjét nevezi. Hatodik tanú Hertelendy Károly táblabíró úr, 51 éves római katolikus, lesencetomaji helységbeli lakos, meghiteztetvén, tulajdon szavaival szerkesztetett ezen vallást tette: Úgy, mint az 1-re: A tanú 1837. esztendei szeptember hónapnak 25-én tartott tisztújító szék alatt a vármegye házának nagy palotájában, hol a főispán a candidatusokat79 kijelentette, és az ablakon által az utcán összesereglett nemesekhez a főjegyző által kikiáltana, a 2-od alispán választásig volt csak jelen, de másnap a közgyűlés folyamata alatt igenis jelen volt. A 2-ra: A kérdéses kegyes intézőlevél az 1837. esztendei szeptember 26-án a főispán úr őexcellentiája elölülése alatt tartatott nagygyűlés ülésében hirdettetett azon kérdésben: vajon a vármegye küldöttsége a tilalom ellenére is Pozsonyba elmenjen-e, vagy se; szólották elsőben Deák Ferenc, 2. Csány László, 3. szólott a tanú, 4. Horváth János királyi kamarás, 5. Inkey Imre kamarás, 6. Dőry Imre; mások beszédeket a tanú emlékezetére nem mondottak, de közbeszólások, itt-ott néha egész felkiáltások hallattak. Deák Ferenc úr Molnár András: A Csány László ellen folytatott vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838) 77 Boborótzky János (1805-1886), 1832 és 1854 között Tárnok plébánosa. 78 Ágoston József (1799-?), ügyvéd, táblabíró, 1844-től 1849-ig Zala vármegye lövői járásának alszol- gabírója. 79 Jelölteket. 259
