Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Molnár András: A Csány László ellen indított vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838)
Források beszéde szokott ékes, és a hazai törvényekre való hivatkozásokkal jeleskedő volt, elveit alkotmányunk rendszerében alapítva s egyeztetve lenni mutatgatta, de a tanú beszédjét és szavait utánolni képes nem lévén, csak azt vallhatja róla általánosan, hogy elöladásában egy szó nem ejtetett, mely személyeskedést, vádat, vagy távol légyen, sértést fejezett volna ki; azon kérdésben pedig: vajon a választmány Pozsonyba elmenjen-e, vagy sem, elhatározólag nem szavazott. Csány László beszédében, emlékezik a tanú, hogy a kormánynak tulajdonítván mindazon sérelmeket és sebeket, melyek a jelen időben nézetei szerint a nemzet ellen ejtetnek, oda szavazott, hogy a pozsonyi összejövetelre rendelt előbbi választmánynak az elmenetel továbbá is kötelességül adasson, ha pedig most a vármegye ettől elállana, önkéntes vállalkozókra bízattasson Őfelsége eleibe orvosoltatásért folyamodás végett elmenni; de ez senki által nem pártoltatott. A tanú miképpen beszélt, másokra bízza elmondani; egyedül azon szavazatát jegyzi meg, hogy tudniillik országos sérelmeknek orvosoltatását országgyűlésétül kelletvén várni, a választmánynak Pozsonyba leendő elküldetését ellenezte. Horváth János és Inkey Imre kamarás urak a tanúval egy értelemben szavaztak. Dőry Imre úr szólott, de távolabb esvén a tanútól, egy szavára sem tud emlékezni, csak azon szavazatát értette, hogy a választmánynak Pozsonyba leendő küldetésétül elállni nem kell, egyebeket e kérdésre nem felelhet. A 3-ra: Hogy ki s minő kifejezésekkel élt, a tanú a gyűlés tartása idejétül fogva emlékezetben tartani nem igyekezvén, lelkiismerete megsértése nélkül senkit bizonytalan váddal nem terhelhet. Csány László úr, igaz, némely meglepő, cifrán összeszerkezett kifejezéseket ejtett, de a kérdőpontban leírt azon kifejezést, hogy a „legvérengzőbb Tyrannus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek és felvilágosodottnak kigúnyolt 19. században történnek", ily értelemben nem mondhatta, mert ez a főispán őexcellentiája és a megye rendei előtt is nagyobb figyelmet gerjesztett volna, erre a tanú is jobban emlékeznék. És ha mit Tyrannusról, szelíd századrul, s a többi szőtt is valamit beszédében, annak soha oly értelme nem volt, mely felséges urunk magas és szent személyét sértette vagy hűségtelenségi érzést tüntetett volna ki, sőt tiszta lélekkel vallja a tanú, hogy Csány László Őfelsége, legkegyelmesebb urunk királyunk szentséges személye eránt minden alkalommal hódoló mély tisztelettel fejezte ki magát a közgyülekezetekben, és hogy a kormányt a fejedelem szent és sérthetetlen személyétül egészen megválasztott és megkülönböztetett valóságoknak lenni ismerte és vallotta, azon szavakat pedig: „cégéres cinkosságok", a tanú tőle nem hallotta. A 4-re: Már a 2. kérdőpontnál megfelelt a tanú arra, hogy Csány László igenis javallatban tette, hogy önkéntes vállalkozókra bízattasson folyamodás végett Őfelsége eleibe járulni, de hogy ezt makacsul vitatta volna, a tanú nem mondhatja, sőt úgy emlékezik, hogy midőn Zalabéri Horváth János kamarás úr beszédjében azt mondotta volna, hogy ő önkéntes vállalkozóknak elmenetelét vagy felszólítását sem javallja, sem jónak nem találja, mert ő egyes polgártársai személyeket sem kívánja veszélyeztetni, Csány László úr oly formán felelt, hogy előtte ugyan fennáll azon általános elv, mely egyes hazafiátul is megkívánja a hazáért önnön feláldozásával is a szükség eseteiben kiállani, de ő senki sorsa kerekébe vágni nem akar, és a többségnek enged. Az 5-re: Számosak lévén a közgyűlés tagjai, ezek mindannyian tehetnek vallást, kik között Tuboly Mihály főjegyző és főügyész Molnár János80 uraknak leginkább érdekekben volt a tanácskozás folyamataira ügyelleni, a tanú ezeket legalkalmatosabbaknak véli. Molnár János, ügyvéd, táblabíró, 1832-től 1844-ig Zala vármegye tiszti főügyésze. 260
